Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.

130 Komjáthy Miklós összefüggései felett. Jellemző, hogy a szikratávíró útján továbbított sürgönyökről csupán könyve ötödik, „Erläuterungen" című, teimiaiologiai fejezetének pár sorában (157. Qi.) emlékezik meg. Pedig a technikának ez a vívmánya még csak kezdete azoknak az újításoknak, amelyek a hírközlés tökéletesítésével döntően befolyásolták az események alakulását, befolyásolták nem csupán a társadalom, mindenekelőtt a társadalom hatalmi szervei érintkezési formáinak fokozatos, mélyreható átalakításával, hanem sokszor úgy is, hogy az események száguldó menetét közvetlenül térítették ki eredeti irányukból. Ezeket az eseteket nem hogy irattani, de még köztörténeti szempontból sem vette kellően számba a kutatás.

4 A híradástechnika modern eszközei az értesülések, gondolatok kicserélésének, jelentések, hivatalos utasítások továbbításának idejét, a korábban erre szükséges időhöz képest, a minimumra csökkentette. A haladás e téren az ügyek intézése szempontjából óriási előnyökkel járt, de ugyanakkor az ügyintéző szerveket új problémák és nehézségek elé állította. A hírközlés nemzetközivé válásával ui. szigorúan bizalmas dolgokról is egyidejűen, esetleg korábban is értesülhettek a tömegek, mint azt a kormány, vagy az intézkedésre illetékes szerv kívánatosnak, illetve megengedhetőnek tartotta. Még nagyobb bonyodalmakkal járhatott és járt is, hogy az értesülések gyors kicserélésének lehetősége országhatárokon át is fennállott egymással szimpatizáló osztályok és pártok között. A közvélemény formálódása ezeken az újszerű csatornákon át nagyon meggyorsult. A polgárság állami és társadalmi szervei az ügyek intézésében nem tudtak lépést tartani ezekkel' az új formákkal. A polgári világ a maga teremtette kényelmi berendezésekhez, technikai vívmányokhoz nem képes kellő időben hozzá alkalmazni — azok megfelelő átalakításával, fejlesztésével — politikai és közigazgatási institúcióit. Az eseményekről szóló hírek és álhírek, a távirati irodák közlései nyomán, az újságokban röviddel, legkésőbb 24 órával megtörténtük után, az: egész világ előtt ismertté válnak. Az állam a hírközlés terén minden, ren4 Állításomat sok példával illusztrálhatnám, de csak egy, témánkkal tárgyi és személyi kapcsolatban álló esetre hivatkozom. A német nacionalista történetírás; eltúlzott megállapításai nyomán az egyetemes történelem általánosan elfogadott tétele, hogy a 8. német hadseregnek 1914 augusztusában Tannenbergnél és a mazuri tavaknál a Samsonov tábornok vezette Narev- és a Rennenkampf tábornok parancsnoksága alatt álló Nyemen-hadsereg felett, Hannibál cannaei diadala óta valóban páratlan győzelme Ludendorff hadvezéri lángelméjének és Hindenburg higgadt hadvezetésének volt köszönhető. Arról most nem kívánok szólni, hogy a hatalmas siker stratégiai előfeltételeit már a II Vilmos által elhamarkodottan és igazságtalanul leváltott Prittwitz. vezérezredes teremtette meg. A mi szempontunkból sokkal érdekesebb, hogy M. Hojjmann tábornok (Der Krieg der versäumten Gelegenheiten, München, 1924. 35—36. l.)> szerint, aki később a Német Birodalom részéről katonai vonalon vezette a bresztlitovszki fegyverszüneti és béketárgyalásokat, nemcsak megkönnyítette a német hadvezetés munkáját, hanem bizonyos helyzetekben egyedül az tette egyáltalán lehetővé,, hogy — mint Tannenbergnél Samsonov •— az orosz vezénylő tábornokok könnyelműen, chiffreirozatlanul adták le szikratávírón parancsaikat. Ezeket ui. aztán rendszeresen, felfogták a németek, sőt később a chiffreirozottakat is meg tudták fejteni s az így,. legrövidebb úton szerzett, teljesen precíz értesülések birtokában mindig a helyzet. pillanatnyi alakulásának megfelelően alakították ki magatartásukat. A tannenbergi diadal főhőse a szikratávíró, illetve annak a németek által való ügyes alkalmazása Volt*,