Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Lakatos Ernő: Az első megyebizottmány, 1848–1849 / 103–128. o.

Az első megyebizottmány 123 \ réteg volt. M3égis 18494>en a viszonyok kényszerítő nyomása alatt a megyei birtokos nemesség több megértésit tanúsított ebben a kérdésben, és éppen Pest megyében fordult elő, hogy nem nemes községi jegyzőt foízr tak meg szolgabírói teendők ellátásával. Végeredményben a tisztviselői listák áttekintése arról győz meg minket, hogy a megyei tisztikar nemesi összetétele mind 1848-ban, mind 1849-ben lényegében változatlan maradt. S ez a tény magyarázza meg részben a megyei tisztviselők ingadozó, könynyen behódoló magatartását. A tisztikar politikája természetszerűleg azonos volt osztályának, a középfoirtokos nemességnek politikájával. * A megyei tisztikar helyileg és ügykörileg két szervezeti csoportra oszlott. Helyi alapon beszélünk központi (a megye székhelyén működő) és külső {a járásokban működő) tisztviselőkről. A központi tisztviselők közigazgatásiak és bíróságiak voltak. A külső tisztviselők egy személyben látták el mind a közigazgatási, mind a bíráskodási teendőiket. Már régóta érvényesültek olyan törekvések, amelyek a bíráskodást a közigazgatástól elválasztani kívánták. Pest megye 1848. évi április 14-i kisgyülése már a „közigazgatásnak a bírói törvényes igazság (kiszolgáltatásától való elkülönöztetéséről" határozatot hozott: „A megye mint polgári hatóság egyedül a közigazgatást vezetni tartja kötelességének" és a jogkeresőket „a törvény által kijelölt bíróságokhoz" utasítja.

82 A fenti határozat példája annak, hogy mennyire nem tisztultak még a szervezési célkitűzések. Hiszen egyik 1848-i törvénycikk sem választotta el a közigazgatást az igazságszolgáltatástól. A bíráskodás alsó fokai továbbra is a megyék hatáskörében maradtak. Pest megye fenti határozata csak saját kebelén belül intézkedett, de -ez sem volt teljesen következetes, mert meghagyta tiszviselőinek, „hogy körükhöz tartozó bírói eljárásokat a legnagyobb pontossággal s kitelhető -eréllyel teljesítsék". A szétválasztási tendencia elég erősnek mutatkozott, ezért a továbbiakban külön helyesebbnek látszik a megye közigazgatási és a bíráskodási tevékenységének széttagolt tárgyalása. A megyei szervezet élén kezdetben a nádor által belügyminiszteri ellenjegyzéssel kinevezett főispán állott.

83 A háborús idők azonban gyakran megkövetelték a különleges hatalommal: felruházott kormánybiztosok működését is. A főispánok és kormánybiztosok irányító szerepét a megyék életében az előzőek során már részletesen feltártuk. A főispán helyettese a gyűléseken az alispán, aki már az önkormányzat élén áült. Mind 1848-ban, mind 1849-ben a megyék két alispánt választanak, egyedül Bihar megyének volt három alispánja. Az alispánok általában egyenlő rangúak és egyenlő fizetésűek. Az első alispán őrzi a pecsétet és viszi az elnökséget.

84 Egyébként a megyei hivatalszervezet 82 Bp. 2. sz. Áll. Lvt. Pest m. Lvt. Közgy. jkv. 1848. — 2659. sz. 83 Jelenkor 1848. V. 9. 229. 1. Mint érdekességet említem meg, hogy Gömör megye közgyűlése Szentiványi Károly főispáni kineveztetését kérte a minisztériumtól. 84 Pesti Hírlap 1848. V. 20. 488. 1. Két alispán volt Szatmárban (Jelenkor 1848. V. 30. 265. 1.) Baranyában (Pesti Hírlap 1848. V. 12.) Pest megyében, Bács megyében <Közlöny 1849. IV. 15. 293. 1.) stb.