Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Lakatos Ernő: Az első megyebizottmány, 1848–1849 / 103–128. o.

Az első megyebiEOttmány . 117 Közigazgatási tekintetben is megnövekedtek a tennivalók az ügykörök megszaporodásával. A megye továbbra is végrehajtotta a felsőbb hatóságok — jelen esetben minisztériumok — rendeleteit és természetszerűleg saját határozatait is. Eltűnt a megyei teendők közül a dolog természeténél fogva a nemesi insurrectio; helyébe lépett a nemzetőrség felállításának feladata. A XXII. tv. a nemzetőrség megszervezését is a törvényhatóságokra bízta. „A nemzetőrséget kir. városokban és rendezett tanácsú községekben a helybeli hatóság; más helyre nézve az illető megyei (kerületi) hatóságok szerkezendik össze." (XXII. tv. 29.) Az erdőkre vonatkozó különleges felügyelet is a megyei hatóság dolga lett. (X. te. 6. §.) Ä megye átvette a földesúr joghatóságát az árvaügy terén is. A megyei számvevőszéknek kell a bírói és árvaszámadásokat felülvizsgálnia. A megyék intézkedéseket hozhatnak a megyéi árvák dolgában, vagyonuk kezelése ügyében. Ily értelemben a régi árvaküldöttség (amelyet olykor már árvaszéknek neveznek) hatás- és feladatköre rendkívül megnőtt. A számvevő által megvizsgált számadásokat, mint „árvatörvényszék" felülvizsgálja, a számadót felmenti,, illetőleg elmarasztalja. Mindezeken kívül a polgári állam megnőtt bürokratizmusa, a szabadságharccal kapcsolatos fokozott tennivalók a közigazgatási teendők sokaságát hárítják a megyére. Továbbra is a megye szedi az adót és a később különvált szakigazgatások hosszú sorát látja el, (Tanügy, vizek, utak szabályozása, közbiztonsági szervezet fenntartása stb.) Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy 1848-ban a megyehatóság a változott viszonyoknak megfelelően, bár politikai jelentősége erősen csökkent (a követküldés jogának elvesztésével) továbbra is egyik legfontosabb szerepet töltötte be az államigazgatásban: a törvények végrehajtását, és ebben az autonóm testület — a megyebizottmány — aktív részvételét biztosította. Vizsgáljuk meg, hogy a bizottmányt közel tizenöt hónapos működése során autonómiája és hatásköre tekintetében milyen változások érték. * A megyebizottmány mint nagyszámú helyi önkormányzati testület állandóan nem ülésezhetett. Gömör megye bizottmánya minden hó elsején tartott ülést,

43 Borsod megye bizottmánya úgy határozott, hogy minden hó első hétfőjén ül össze és addig együttmarad, amíg a végzendő ügyek kívánják.

44 Természetesen az általánossá váló havi ülések nem feleltek meg a szabdságharc követelte gyors ügyintézésnek és ezért gyakran rendkívüli üléseket is kellett összehívni. Amellett ez a nagyszámú testület nem volt mozgékony s csakhamar szükségessé vált, hogy az ügyek intézését egy szűkebbkörű, állandóan ülésező, vagy gyakrabban összeülő bizottság vegye át. Így alakultak országszerte a 12—20 tagú permanens bizottságok.

45 Ezekben főleg a tisztikar képviselői ültek; az alispánok, főjegyzők és szolgabírák. Ezért Pest megyében egyszerűen kisgyűlésnek is hívták, mert a régi kisgyűlés mintájára szerveződött, csak annál sokkal nagyobb hatáskörrel intézkedett. Az állandó bizottságnak is az alispán volt az elnöke, akár a bizottmányi ülésnek is. A bizottmányi ülésen tulajdonképpen a főispánnak kellett elnökölnie. A főispánokat ebben a minőségükben is felváltották a lényegesen nagyobb 43 Pesti Hírlap 1848. V. 26. 479. 1. így döntött Heves megye is azzal a hozzátoldással, ha elseje ünnepnapra esik, akkor a következő napon lesz a közgyűlés. Pesti Hírlap 1848. V. 16. 441. 1. 44 O. L. Kanc. Ein. 1860^-292. 45 Andics Erzsébet i. m. II. k. 273. 1. Dessewffy Emil írja emlékiratában.