Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Lakatos Ernő: Az első megyebizottmány, 1848–1849 / 103–128. o.

Az első megyebizottmány 115 megyében 5 Podmaniczky báró, 2 Ráday gróf, 3 Teleki gróf, 2 Orczy báró, 4 Prónay báró, továbbá Wenckheim, Károlyi és Hugonnay grófok, összesen 19 arisztokrata volt a bizottmány tagja.

39 Fejér megyében hasonlóképpen nagyszámú arisztokrácia üilt a bizottmányban. A bizottmány legerősebb társadalmi rétege azonban mégis a középbirtokos nemesség volt. Az arisztokrácia az országgyűlésen még igen, de a megyei közgyűléseken való részvételét már számbelileg sem győzte. Az országban kb. 500—600 nagykorú arisztokrata férfi élt és egy megyei törvényhatóságra átlagban 8—12 fő jutott, mivel egyes megyékben sűrűbben voltak képviselve — így a dunántúli megyék egy részében — ennélfogva más megyéikre alig jutott. így természetszerűleg a birtokos nemesség számánál és társadalmi függetlenségénél fogva 1848nban is a megye politikai vezetőrétegét alkotta. A 'birtokos nemességből került ki a tisztikar, amely hivatalánál fogva s tisztsége révén a bizottmány tagja is lett. Elég szórványosan bár, mint új réteg jelentkezik az értelmiség. A vidéki radikális körökben tömörült értelmiség akár kisnemesi, akár jobbágyszármazású, a borsodi és győri példából láthatóan is aktív részese lett az önkormányzatok politikai életének, de azok döntő irányítását 1848-ban mindenütt átvennie nem sikerült. Petőfi Sándor a Pest megyei Közbátorsági Választmány tagja, de már a bizottmány tagjai között nem találkozunk* nevével. Vasvári Páli és Vörösmarty Miháiy viszont a bizottmányi tagok közé került. Az értelmiség vagy honoratior osztály néhol már 1848 előtt is jelentős szerepet vitt. Kossuth Lajos követté választását a Pest megyei honoratiorok nagy szarnának tulajdonították. Mégis megyénként különböző száma és súlya volt, országosan nézve mégis azt kell megállapítanunk, hogy az értelmiség részvétele a megyebizottmányokban 1848-ban számottevő volt, de politikai súlya kisebb, 1849-ben viszont a forradalmi értelmiség nagyobb teret nyert. A nagy változás egyik jele a bocskoros nemesség csökkenő szerepe a megyebizottmányban. Az említett Fejér megyei példa, valamint Zala és Komárom, megyék esete azt látszik bizonyítani, hogy a bocskorosok ragaszkodtak az önkormányzati életben való részvételükhöz. Borsod, Bács és Esztergom megyék bizottmányaiban már csak hadnagyaik szerepeltek és lényegében nem volt nagyabb súlyuk, mint a volt jobbágyközségek bíráinak. Átvizsgálva a megyebizottmányokban képviselt osztályokat és rétegeket, azt az általános következtetést kell levonnunk, hogy a súly {sokszor számbeli túlsúly is) továbbra is a megyebeli birtokos nemesség részén maradt, s ennek következtében a politikai irányítás is. A bizottmányba bekerült paraszti rétegek, mint a birtokos nemesség függvényei, ennek politikáját nem veszélyeztették, hanem inkább támogatták, a honoratior réteg is csak a birtokos nemesség liberális tagjaival együtt, azzal szövetségben fejthetett ki hathatós politikai működést, de a megyei politika irányítását 1848-ban a bizottmányon belül is a birtokos nemesség végezte. A bizottmányi közgyűlések nehézkessége mindinkább a kisgyűlésre és az ősszel felállított permanens bizottságokra helyezte az ügyek intézésében 39 Bp. 2. sz. Áll. Lvt. Pest megye Lvt. Közgy. jkv. 1848. májusi. 8*