Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár / 3–30. o.

4 Ember Győző területére, minden ügyére vonatkoztak ezek a levéltárak, hanem csak arra az időszakra, arra a területre, azokra az ügyekre, amelyekre az illető kormányhatóságok és felsőbíróságok működése, tárgyi és területi hatásköre korlátozódott. Országos levéltárnak, az ország levéltárának önmagában egyik ilyen, kormányhatósági és felsőbírósági levéltárat sem lehetett volna mondani, valamennyit együttvéve sem — a régi országos levéltár nélkül. A régi országos levéltár országos jellegének ezzel szemben sem időbeli, sem tárgyi, sem területi korlátai nem voltak. Egyedül az iratok tartalma, országosan fontos vagy nem fontos volta, szabott korlátokat a tekintetben, hogy az ország levéltárában van-e a helyük, vagy sem. A régi országos levéltár törzsanyagát — amiről még bővebben lesz szó — az irattári és levéltári proveniencia figyelmen kívül hagyásával úgy alakították ki, hogy különböző irattárakból és levéltárakból kiemelték és egybegyűjtötték az országra vonatkozó, fontosnak minősített iratokat. Nem mond ellent e gyakorlat elvi alapjának az a tény, hogy ugyanakkor nemcsak egyes kiszakított vagy önmagukban álló iratokat, hanem szervesen összefüggő egész irattárakat vagy levéltárakat is országos fontosságúnak minősítettek, s az ország levéltárának az őrizetébe utaltak. A régi országos levéltár kialakításánál érvényesült eme gyakorlat tehát további, immár nem annyira tartalmi, mint inkább formai jellegbeli különbséget is létrehozott e levéltár és a vele együtt az új Országos Levéltárba került egyéb levéltárak között. Míg a régi országos levéltár alapjában véve gyűjtemény jellegű volt, addig az említett többi levéltár alapjellegét az határozta meg, hogy eredetüket tekintve irattárak, regisztraturák voltak. E ténynek sem mond ellent az, hogy miként a régi országos levéltárban voltak egész irattárak, regisztraturák is, úgy az említett levéltáraknak is voltak gyűjtemény jellegű részeik. Az 1875-ben szervezett új Országos Levéltár mind országos, mind pedig gyűjtemény jellegét tekintve a régi országos levéltárnak felelt meg, nem pedig az említett kormány hatósági és felsőbírósági levéltáraknak. Az országra vonatkozó, országos fontosságú iratok gyűjtő- és őrzőhelye lett az új Országos Levéltár is, minden időbeli, tárgyi és területi korlátozottság nélkül, miként a régi országos levéltár volt. Egyes iratokat éppúgy gyűjtött és őrzött, mint összefüggő nagy irattárakat és levéltárakat, amenynyiben azok országos jellegűek voltak. Alapjában véve tehát a régi országos levéltár gyűjtemény jellegét is megtartotta. E tények indokolják és magyarázzák, hogy a mai Magyar Országos Levéltár miért a régi országos levéltárat és miért csak azt tartja a maga történeti elődének. Indokolják és magyarázzák továbbá azt is, hogy miért tekinti magát lényegileg azonosnak az 1874-ben formailag megszűnt régi országos levéltárral, miért ünnepli 1956-ban fennállásának kétszázadik évfordulóját. A két — régi és új -— országos levéltár jellegének azonos vonásait kiemelvén, nyomatékosan hangsúlyozni kell a köztük lévő különbségeket is. E különbségeknek az volt az oka, hogy más-más társadalmi és történeti viszonyok között jöttek létre, s ennek megfelelően, alapjában azonos ren-