Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár / 3–30. o.

A kétszázéves Országos Levéltár 5 deltetésük mellett is, más-más feladatokat, eltérő módokon kellett megoldaniuk. A régi országos levéltár a feudális rendi Magyarországnak, az új pedig a polgári korszak magyar államának lett a levéltára. A feudáliskori levéltárak főfeladata az volt, hogy jogokat és kiváltságokat biztosítsanak. A polgárikori levéltárak elsősorban a történeti érdeklődés igényeit voltak hivatva kielégíteni. Ez volt a leglényegesebb különbség a régi és az új országos levéltár között is. A régi országos levéltár létrejöttét és működését azonban nem csupán a jogokat és kiváltságokat biztosító szerepe határozta meg, ami általában közösen jellemző volt minden feudáliskori levéltárra. Magyarország sajátos történeti viszonyai olyan sajátosságot adtak a rendi Magyarország levéltárának, amilyent más országok hasonló rendeltetésű feudáliskori levéltárainál nem találunk. E jellegzetes körülmény kifejtése és. megmagyarázása végett szükséges, hogy röviden áttekintsük azt a történeti fejlődést, amely 1756-ban az ország levéltárának a megalakulására vezetett. E levéltár történeti gyökerei ugyanis jóval 1756 előttre nyúlnak vissza. A feudáliskori központi levéltárak — amilyen a régi országos levéltár is volt — általában a központi hatalom székhelyén, az uralkodói udvarban keletkeztek mint az uralkodók házi, udvari és egyben állami levéltárai. Magyarországon is így alakult a fejlődés egészen 1526-ig. Mohács előtt a királyi családok levéltára volt az ország központi levéltára is. A Mohács előtti királyi levéltár első nyomai a 12. század végén, III. Béla uralkodása idején tűnnek fel, valószínűleg összefüggésben e királynak azzal az intézkedésével, amely az udvarban az ügyeknek írásbeli intézését rendelte el, s amelynek következménye lett a királyi kancellária kibontakozása is. A 13. századi oklevelek is említik a királyi levéltárat, de még elég ritkán. Gyakrabban csak a 14. században szólnak róla az Anjouházbeli uralkodók, Károly Róbert és Nagy Lajos idején. Nagy Lajos a visegrádi királyi várból a budai királyi várba vitette át, s azután itt is maradt egészen a mohácsi csatavesztést követő zűrzavarig. A királyi tárház, a domus tavernicalis, volt a levéltár helye, ahol nemcsak az uralkodó és az ország számára fontos iratokat őrizték, hanem az uralkodók kincseit, a koronát stb. is. Conservatoroknak hívták a tárház őreit, akik a tárnokmester, majd utóbb a kincstartó főhatósága alá tartoztak. A Mohács előtti királyi levéltár nem maradt fenn. Egy részét még Hunyadi Mátyás fia, Corvin János vette magához, annak özvegye külföldre vitte. Ezekből az iratokból csak néhány darab került vissza a 18. század végén. Másik részét II. Lajos özvegye, amikor 1526-ban Budáról menekült, hajóra rakatta, hogy Pozsonyba, majd onnan Bécsbe szállítsa, a hajó azonban Esztergomnál a Dunába süllyedt. További részei Habsburg Ferdinánd és Zápolyai János embereinek kezére kerültek, s részben Bécsbe jutottak, részben nyomuk veszett.

1 Vannak adatok arra, hogy a királyi 1 A Mohács előtti királyi levéltárra vonatkozó adatokat 1. Jakab Elek: A levéltárakról, tekintettel a magyar államlevéltár-ügyre. Bp, 1877. 60—62., 67—74. 1. Hajnik Imre: A királyi könyvek a vegyesházakbeli királyok korában. Bp. 187&. 15. 1. Czobor