Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák / 74–95. o.

94 Wellmann Imre ráns részeiként körvonalozódjanak. Nem kis dolog a precíz s mégis tömören kifejező meghatározás követelményének sem eleget tenni; amint Leesch mondja: „Definíciókat adni: bajos, mindenkit kielégítő, minden oldalról kimerítő definíciókat találni: szinte reménytelen vállalkozás. Mert vagy tömör és megragadó az a definíció, ám akkor rendszerint nem elegendő minden előforduló esetre; vagy pedig megpróbál minden lehetőségre kiterjedni, s akkor nehézkes, skatulyázó lesz, magyarázatra szorul."

30 Valóban, a rövidre fogott meghatározás könnyen -általánosságokba téved, felületessé, kevéssé megfoghatóvá válik; viszont a részletekbe menő elemzés, bármennyire szükséges is a fogalom tisztázásához, nemcsak a tájékozódást teszi körülményessé, ha a definícióba belekerül, hanem egyúttal az egész terminológia kereteit szétfeszíti. A helyes út valahol középen van, de általános szabályt felállítani nehéz; nem egyszer esetről-esetre kell a helyes mértéket és arányt megtalálni. Ha egyszer a terminológiai munka túljut a helyes és célszerű definíciók megalkotásának súlyos akadályán, már csak az a kérdés marad: milyen legyen a terminológia külső felépítése, milyen csoportosításban-sorren dben kövessék egymást az egyes terminusok a hozzájuk tartozó definíciókkal? Két példa áll előttünk: az egyik Meisner, a lengyel és a cseh összeállítás betűsoros, szótárszerű elrendezése, a másik a rendszerező csoportosítás, melyet bizonyos szűkebb körben már Herzog, Knyazev és Brenneke, átfogó felépítési elvként a német tervezet követ. A szótárszerű elrendezés előnye egyfelől az egyszerű, mechanikus összeállításban, másfelől a gyors tájékoztatásban, könnyű kezelhetőségben rejlik. A fogalmak és megjelölések helyes rendszerbe tagolása s a csoportokon belül logikus sorrend kialakítása viszont számos komoly problémát támaszt s a gyors tájékozódásnak sem válik javára. Mégis, ezt az utolsó nehézséget is vállalnia kell a terminológiai munkának, ha hivatását minél teljesebben be akarja tölteni; a megfelelő csoportok és sorrend kialakításával járó áldozatot sokszorosan megéri a problémák tudatosításából, széthulló elemek szerves egységbe foglalásából származó haszon, mely a helyes rendszerezéssel, logikus felépítéssel, belső összefüggések megmutatásával instruktiv, megvilágosító módon jár együtt. A levéltári terminológia csak akkor válhat az óhajtott levéltári kézikönyv gerincévé, a helyes szóhasználat meggyökereztetésén túl csak akkor teljesítheti a szakképzettség fejlesztése terén rá váró feladatát, ha alaposan átgondolt terv szerint felmagasodó, arányosan-áttekinthetően tagolt épületben ölt testet a levéltári ismereteknek terminusoktíameghatározásokba sűrített summája. Nem csorbíthatja a rendszerezés jelentőségét a gyors válaszadás kívánalma, a betűrendes kezelés előnye sem, annál kevésbé, mert a rendszerező terminológiához adott betűsoros névmutató, mint a német példából kiviláglik, ezt a gyakorlati igényt is tökéletesen kielégíti.

31 * 30 Archivar und Historiker, i. h. 24. 1. 31 Ebben a névmutatóban kaphatnak helyet (megfelelő utalással) azok a kifejezések is, amelyeket — mint használni nem javasolt rokonértelmű vagy helytelen megjelöléseket — nem lenne célszerű a rendszerező részbe illeszteni.