Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák / 74–95. o.

Levéltári terminológiai problémák 93 síikben, nagyobb egységben szemléli, s elméleti (levéltártörténet, levéltárelmélet, levéltári jog) és alkalmazott levéltártanra (a levéltárkezelés elvi ismeretei) tagolódik. Ebből a besorolásból, a fogalmi tisztázásból önként »adódik a megfelelő elnevezés: amint a többi forrástudomány az irattan, pecséttan stb. nevet viseli, az önálló tudomány rangjára kacsintó levéltártudomány kifejezés helyett itt is helyes a levéltártannál maradnunk. Az ilyen értelemben vett levéltártan azután a gyakorlati levéltári munkával „levéltárügy" néven foglalható közös, nagyobb egységbe.

29 Ezt az egész levéltár ügy et felöleli, fenti felsorolásunk értelmében, a levéltári terminológia is. Felvetődhet a kérdés: nincs-e ellenmondás abban, hogy a terminológia, mint a levéltártannak, azon belül is'a levéltárelméletnek része, a gyakorlati levéltári munka fogalmaira, kifejezéseire is kiterjed? Nem kellene-e pusztán a levéltártan területére korlátozódnia? Nyilvánvalóan nem; hiszen már terminológiánk „levéltári" jelzője arra utal, hogy a fogalmak és kifejezések rögzítésével a levéltári élet egész területén alapvető segítséget kell nyújtania. S éppen e gyakorlati követelménynek megfelelően szükséges, hogy ne csak az elméleti és alkalmazott levéltártan mezejét fogja át, hanem ezen is túlhaladva, a levéltári munka igényeihez képest_az iratokat létrehozó szervek szervezetének, ügyvitelének, iratkezelésének, továbbá az irattannak, paleográfiának, címertannak, pecséttannak fogalmaira is kiterjeszkedjék. Csak így válhat valóban levéltári terminológiává a szó — gyakorlati szempontból kívánatos — legteljesebb értelmében. A levéltártan-levéltártudomány fogalmi analízise, mint a terminológiai feldolgozó munka során felvetődő problémák harmadik példája, így villantja fel előttünk ismét magának a levéltári terminológiának határait. Egyben az előző kettőnél is mélyebbre ható bizonyságát adja annak, hogy a terminológiai adatgyűjtést követő feldolgozó munkának a fogalmi tisztázás a legelső és legfontosabb lépése. Az elmondottakból az is nyilvánvaló, hogy ez a fogalom-tisztázás csak akkor biztat kellően megalapozott eredménnyel, ha az egyes fogalmakat nem a többi közül kiragadva, önmagukban, elszigetelten vizsgáljuk, hanem összefüggéseikben, beillesztve őket megfelelő helyükre a kisebb és nagyobb egységek közé. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy az egyes megnevezéseket nem egy eljövendő terminológiai szótár betűrendjében vagy más mechanikus sorrend szerint kell kézbe vennünk, hanem a gondolati-tárgyi összetartozás rendjében, legcélszerűbben úgy, hogy egy-egy munkatárs a fent felsorolt tíz csoportból egynek-egynek kifejezéseit és fogalmait fogja össze egyszerre. A fogalmi tisztázást maga a definiálás, a fogalom jegyeinek formába öntése követi. Itt lép döntően előtérbe az a már hangoztatott kettős követelmény, hogy a fogalommeghatározás világos-egyértelmű és tüzetes-kerek legyen. Az elsőhöz mindenekelőtt az szükséges, hogy a megelőző tisztázás során a fogalmak egységes és logikus rendszerbe illeszkedve, annak integ29 Nem érthetünk egyet a német terminológiai tervezet felfogásával, mely szerint a levéltárkezelési praxis egyenlő az alkalmazott levéltártudománnyal s mint ilyen az (elméleti) levéltártudománnyal együtt alkotja az archivisztikát. A gyakorlati levéltári munkát aligha helyes a levéltártudomány vagy levéltártan kategóriájába sorolni; ez már csak alkalmazása a levéltártan tudományos megállapításainak.