Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák / 74–95. o.
Levéltári terminológiai problémák 33 tesen hatolna a levéltárügy sajátos területeire. Az iratoknak összefüggésükben, ?zerves összetartozásukban való szemlélete kevéssé .érvényesül, a levéltártípusokkal, irattári rendszerekkel stb. összefüggő kérdések háttérbe szorulnak. Másrészről érthető, hogy a le véltártani munkákban, ha egyáltalán kiterjeszkednek a terminológia kérdéseire, elsősorban a speciális levéltári alapfogalmak kapnak helyet. Már Knyazev foglalkozik a levéltár, gyűjtemény, fond, sorozat, őrzési egység, irat fogalmaival; 14 de természetesen nem is lehet célja, hogy ezek körén túlmenjen. Brenneke könyve első pillantásra ellenemond az előbbi megállapításnak: terminológiai fejezete végigkísér az irat keletkezésének folyamatán, s magyarázó áttekintést ad az irat, irat- és segédkönyvfajták, a levéltár és levéltártechnika főbb elnevezéseiről, kifejezéseiről. Ez azonban tulajdonképpen csak bevezetés; a szélesebb megalapozás, az irattani alapfogalmak arra valók, hogy rájuk építve, a továbbiakban — bár nem ,,terminológia" fejezetcím alatt — annál alaposabban kifejthesse az irattári rendszerekkel, levéltártípusokkal stb. kapcsolatos sajátosan levéltári fogalmakat. 15-Az utóbbiak tisztázásához járul mélyreható elemzéssel Meisner cikke is, 16 ugyancsak nem térve ki az iratok ismertető jegyeire, rövidítésekre stb. Az új, Meisner és Leesch által kidolgozott német terminológiai tervezet leginkább Brenneke alapvetésével hozható párhuzamba: irattani kifejezéseket is magyaráz, az irattári-levéltári segédletek, az iratmegőrzés és -felhasználás terminusaira is kiterjeszkedik, fő hangsúlya azonban az irattár-levéltár, levéltártípusok (felépítés, irattári rendszer), levéltártan rendszerbe fogott fogalmaira esik. Az elmondottakból világosan kirajzolódik az eddig rendelkezésre álló terminológiai összeállításoknak — ez elhatárolás szemszögéből megvonható — két fő típusa. Az egyik csoport hangsúlya az irattan, a másiké a levéltárelmélet fogalmaira esik (s ez a kétirányú polarizálódás nagyrészt egybeesik az anyaggyűjtés és -elrendezés módszerével: a kifejezésekből kiinduló és szótárszerű összeállítások általában az előbbi, a fogalmakból kiinduló, rendszerező terminológiák az utóbbi típushoz közelednek). Nyilvánvaló, hogy minden olyan terminológiának, amely a levéltáros számára munkája minden ágában segítséget akar nyújtani, mindkét csoport törekvéseit magába kell olvasztania. A kettő többé-kevésbé kiegészíti egymást: a levéltárelmélet fogalmainak kifejtése, a nagy összefüggések megvilágításával, alkalmas arra, hogy helyrebillentse azt az egyoldalúságot, mely az iratokat önmagukban s nem szerves egybetartozásuk alapján vizsgáló irattani szemlélettel jár együtt. Mindez azonban nem elég: e két, gyakorlati levéltári munkától jobbára elvonatkoztatott fogalomcsoportot ki kell egészíteni a levéltártechnika körébe tartozó elnevezésekkel és definíciókkal. így válik teljessé a kör a már említett felsorolásnak megfelelően, a hivatalszervezettől a levéltári gyakorlaton át egészen a levéltártan terminusaiig. 14 G. A. Knyázev: A levéltári munka elmélete és technikája. (Kéziratos magyar fordítás, 1954.) 5—17. 1. 15 A. Brenneke: Archivkunde. Bearbeitet und ergänzt von W. Leesch (Leipzig 1953), 7—19, 20—104. 1. 16 H. O. Meisner: Provenienz —Struktur—Bestand —Fond. Archivimitteilungen 1955, H. 3. 2—5. 1. a*
