Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák / 74–95. o.

82 Wellmann Imre szervek szervezete, ügyintézése, iratkezelése, 2. iratfajták és azok külsőbelső ismertető jegyei (melyeket az iratokkal foglalkozó forrástudományok tartanak számon), 3. az irattárak munkája, irattári rendszerek, irattári segédletek, selejtezés, 4. levéltári elhelyezés, megőrzés és megóvás, 5. rendezés és levéltári segédletek, 6. az iratok tudományos stb. felhasználásra, bocsátása, fénymásolása, 7. tudományos forrásközlés és feldolgozás, 8. közigazgatási természetű feladatok. 9. levéltári szervezet és igazgatás, 10.. levéltártan (levéltártörténet, levéltárelmélet, levéltári jog). Ez a felsorolás természetesen nem a fontossági sorrendet követi, hanem a genetikus-logikus egymásutánnak felel meg; fontosság szempontjából nemcsak az egyes csoportok között, hanem azokon belül is lehet és kell megkülönböztetéseket tenni. Nyilvánvaló pl., hogy a hivatalszervezetnek, a forrástudományok (kortan, címertan, pecséttan, írástörténet, sőt oklevél- és irattan) levéltári munkától elvonatkoztatott részleteinek, a levéltári szervezetnek és igazgatásnak stb. fogalmai és kifejezései nem szerepelhetnek olyan súllyal a levéltári terminológiában, mint pl. az irattári rendszerek vagy a segédletek elnevezései és meghatározásai. A hivataltörténet fogalmai egyébként sem tartoznak mindenestül a levéltári terminológia körébe, hanem csak az, iratkezelés terminusai első soron, az ügyintézés és szervezet kifejezései pedig másod-harmadsorban. De még a hangsúlyosabb tárgykörökből is közvetlenebb figyelmet érdemelnek azok a fogalmak, melyekkel a levéltáros mindennap találkozik munkája során. A fontossági sorrenden belül tehát még időbeli egymásutánnal is kell számolnunk: nagy és hosszadalmas munkáról lévén szó, előre kell vennünk a levéltári gyakorlatban leghasználatosabb fogalmakat és kifejezéseket (a pusztán történeti és elméleti értékűek rovására), hogy már menet közben minél hathatósabb segítséget nyújthassunk a levéltári munkában. Túl azonban a fontosság és a sorrend kérdésén, az elvi és gyakorlati szempontok kellő mérlegelése sem oszlathatja el teljesen a terminológia körének megvonásával kapcsolatos problémákat. Tanulságos ebből a szempontból a rendelkezésre álló külföldi összeállításokat egybevetni a fentiekben jelzett tárgykörökkel. A lengyel terminológiai szótárban főképp az iratfajták elnevezései, az iratok ismertető jegyei, a bennük található rövidítések jutnak szóhoz, kisebb mértékben az iratkezelés és a levéltárelmélet kifejezései; a terminológia tehát nagyobbrészt megmarad az irattan körében, s kivált a gyakorlati levéltári munka során előforduló fogalmakkal kevéssé foglalkozik. Hasonló felépítésű, de talán még fokozott mértékben, a kifejezések még nagyobb hányadával az irattan körébe vág a cseh ösz— szeállítás. Meisner ismert könyvének' „Erläuterungen" című, ugyancsak betűrendes összeállítása pedig nem is szándékozik többet adni „bizonyos irattani fogalmak és fordulatok" magyarázatánál,

13 ebben a vonatkozásban azonban példamutató, nem is annyira a kifejezések teljessége, mint inkább az értelmezés alapossága, sokoldalúsága tekintetében. A három említett összeállítás tehát hasonló vonásokat mutat, csak míg Meisner tudatosan marad meg az irattan határai között, addig a lengyel és a cseh szótár levéltári terminológia akar lenni, anélkül azonban, hogy mélyebben és egyenle13 H. O. Meisner: Urkunden- und Aktenlehre der Neuzeit (Leipzig

2 1952), 142— 195, 13. 1.