Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák / 74–95. o.
78 Wellmann Imre kozva. 9 Időközben a lengyelek 10 és a csehek u is tető alá hoztak egy-egy levéltári terminológiai szótárt, több mint 400-ra terjedő kifejezéssel és magyarázattal. Sőt, mint fentebb érintettük, nemzetekfölötti síkon is moz-* galom indult egységes levéltári terminológia kialakítására. Milyen eredményt könyvelhet el a magyar levéltárelmélet ezen a téren? Ki kell emelni, hogy Herzog már idézett cikke időben szorosan csatlakozik a legelső német próbálkozásokhoz. Tartalmilag is a magyar levéltári terminológia alapvetése lett azáltal, hogy logikus rendszerezésben adja a legelemibb fogalmak jelentős részének (levéltár—gyűjtemény, iratfajták mint a levéltár összetevői, irattári-levéltári segédkönyvek) magyar, latin, német megjelölését és meghatározását. Bármilyen szerény igényűnek látszik a keret — a forrásidézés helyes, szabatos módjából kiinduló bevezető és záró rész —, mélybe' mondanivalóját ágyazza, a tanulmány valójában a dolgok mélyére hatol. Helyesen mutat rá a nehézségekre, melyek onnan erednek, hogy a levéltári szakkifejezések nem eléggé megállapodottak, egy-egy kifejezés több különböző fogalom megjelölésére van használatban; sőt utal arra is, hogy már megállapított fogalmak sem mentek át eléggé a köztudatba. Ezzel a terminológia súlypontját a kifejezések rögzítéséről — nagyon helyesen —- a fogalommeghatározásra helyezi át. Hangoztatja, hogy a „nehézségek kiküszöbölése csak a levéltári fogalmak tisztázása és az e fogalmaknak megfelelő szakkifejezések állandóvá tétele által érhető el." Ehhez szükségesnek tartja minél több levéltárnok hozzászólását, hiszen számos fogalomról van szó, s a nagy feladat minél többoldalú, alapos gyakorlati ismeretek latbavetését kívánja. Nem marad meg azonban a követelmény hangoztatásánál: mindjárt derekasan hozzálát, hogy a további munka számára kiindulópontot s fontos építőköveket szolgáltasson. A kifejezések rögzítésével párhuzamosan a levéltárelmélet fontos részének foglalatát adja, s ezzel nemcsak a terminológiai munka módszeréré és jelentőségére ad példát, hanem a levéltári ismeretekbe való hasznos bevezetést nyújt egyszersmind. Sajnos, Herzog kezdeményező munkájához a várt, kiegészítő és kereteket tágító érdemi,hozzászólások elmaradtak. A magyar levéltári terminológia épülete megmaradt az első alapvetésnél, falainak, felrakására, betetőzésére távolról sem került sor. Csak a legutóbbi időben, 1953 végén indult újból terminológiai munka a Levéltárak\Orszagos Központja által szervezett levéltár tudományi munkaközösségek keretében. Két évtized multán a munkát csaknem teljesen elülről kellett kezdeni, végeláthatatlannak tetsző egyéni próbálkozás helyett többek vállvetett munkájával. Néhány fővárosi és vidéki levéltáros közreműködése révén két év alatt tekintélyes nyersanyag gyűlt össze a magyar levéltári terminológia eljövendő épületéhez. Hátra van még azonban a munka dandárja: a legmeg9 Archivmiitteilungen 1955, a 4. füzet melléklete. 10 A. Bachulski, K. Konarski és A. Wolff munkája 1952-ből: kéziratban magyarra fordíttatta a Levéltárak Országos Központja. Ism. Levéltári Közlemények 1955. 311. 1. 11 F. Roubik, A.'Haas, J. Kollman a Z. Fiala: Slovniöek archivni terminologie (1954). Ism. uo.
