Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák / 74–95. o.

Levéltári terminológiai problémák 79 felelőbb kifejezések kiválasztása s a fogalommeghatározás. Az új munkafázis küszöbén célszerűnek látszik az eddigiek során felgyűlt tapasztalatok nyomán felvetni a hazai levéltári terminológia néhány lényeges problémáját. * Az első kérdés mindjárt v

az anyaggyűjtés megindításakor adódott. Melyik a legcélravezetőbb módja a levéltári munkában használatos fogalmak és kifejezések összegyűjtésének? A célt kétfelől lehet -megközelíteni: vagy a fogalmak, vagy a kifejezések oldaláról. Herzog, részben a német példa nyomán, az előbbi utat választotta: kiindult a levéltár fogalmából, s azután azt vizsgálta: milyen természetű iratokból tevődik az össze. Teh'át előbb a fogalmi rendszerezést végezte el, azután csatolta a kialakított fogalmakhoz a megfelelő elnevezéseket. Lényegében hasonló, deduktív eljárást követ Meisner és Leesch új német terminológiai tervezete. Előbb a terminológia körébe eső fogalmak tárgyi rendszerét alakítja ki, a már említett csoportok szerint, majd ezeken belül'logikus rendben sorakoztatja fel az egymáshoz kapcsolódó kifejezéseket és magyarázatukat. Jellegzetes, céltudatos módszerről van itt szó, mely más eljárásmódról nem is vesz tudomást. A német levéltárosok szemében a fogalmi tisztázás a fő feladat, noha épp náluk okoz legtöbb zavart az elnevezések tarkasága. „Minden szaknyelvnek egyedüli alapeleme a fogalom — mondja a német terminológiai alapvetés bevezetése — ... A fogalmakat logikai absztrakció útján nyerjük és definíciókkal határozzuk meg; a hozzájuk tartozó elnevezések viszont a nyelvi alkalmasság, pontosság és célszerűség szempontjainak köszönik eredetüket, s a szaktudomány képviselőinek megállapodása révén jutnak elismerésre."

12 •, , Ez a deduktív-absztraháló eljárás kétségtelenül helyénvaló, amíg a levéltárelmélet a kezdet kezdetén áll. Nyilvánvaló, hogy a terminológia építménye nem nyugodhat szilárd alapon, amíg a központi kérdések nincsenek tisztázva; már pedig az alapvető fogalmakhoz logikai absztrakció útján jutunk el leghamarabb. Az első megalapozás fokán túlhaladva azonban a konkrétumoktól elvonatkoztató, spekulatív módszer hiányosságai mindinkább kiütköznek. Legyen az a logikai építmény bármily körültekintő rendszerességgel, bármilyen finom tagolással kigondolva, a levéltárügy minden ágát-bogát nem fogja, mert nem képes felölelni a kívánatos teljességgel. Bizonyára mélyen hatol a levéltárelmélet problémáiba, de nem lesz kellő teljességű fegyvertár a levéltáros számára a gyakorlati munka nap mint nap adódó kérdéseiben. A német terminológiai tervezet pl., míg egyrészről az egyes csoportokon belül szép példáját adja a logikai felépítésnek, másrészről a követett módszer hátrányait is megmutatja. A csoportok egymásrakövetkezésében már nemcsak a logika, hanem — s még fokozott mértékben — a teljesség is erősen vitatható. Nem véletlen az sem, hogy előbb a levéltár fogalommeghatározása kerül sorra — az iraté, az előbbitől függően, csak azután, 12 Archivmitteilungen 1955, a 4. füzet melléklete, 1. 1.