Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák / 74–95. o.

Levéltári terminológiai problémák 77 A levéltári terminológia jelentőségének felismerése különféle országókban komoly erőfeszítéseket hívott életre egységes levéltári szaknyelv kialakítása érdekében. Nem térve ki az egyes levéltártani munkákra, melyeknek szükségképp meg kellett birkózniuk bizonyos alapvető fogalmakkal és kifejezésekkel, az első döntő lépést a franciák tették meg ezen a téren, midőn dekrétummal léptettek életbe kizárólagos és megváltozhatatlan levéltári szaknyelvet.

6 Másutt azonban hiányzott a kérdés törvényerejű rendezése; ehelyett maguk a levéltárosok fogtak össze, hogy közös nevezőre jutva, elhárítsák az egységes-szaknyelv útjában álló akadályokat. Ilyen szükséglet elsősorban német területen jelentkezett, ahol a nyelvjárások különbözőségéből eredő tarka szóhasználat sok esetben a kölcsönös megértést is nehézzé tette. Szinte levéltári eszperantót kellett létrehozni, mely a kifejezések sokféle változatát áthidalja, s ez irányban csak közös megvitatás, legkülönfélébb területek szóhoz juttatása látszott járható útnak. A német levéltárosok 1929-i marburgi gyűlése bizottságot küldött ki avégből, hogy a levéltári szaknyelv megtisztításának és egységesítésének kérdéseit kidolgozva, tárgyi csoportokba fogott terminus-javaslatait a következő találkozó elé terjessze. Az 1930-i linz—bécsi gyűlésen kiderült azonban, hogy plenáris megvitatás útján a dolog csak igen nehézkesen halad előre: a H. O. Meisner vezetésével működött bizottság előterjesztéséből mindössze 2 pont (levéltár: levéltári—levéltárosi) került érdemi tárgyalásra.

7 Ujabb két levéltáros-találkozón is csupán 8 további tárgyi csoport (állagfajták-gyűjtemények, iratfajták, irategységek, irattári-levéltári segédletek, selejtezés, rendezés, egyéb, az irat fejlődési fokai) főbb kifejezéseiben sikerült dűlőre jutni.

8 Ezzel a dolog el is akadt; a hitleri uralom ideje nem volt alkalmas arra, hogy a, levéltárosok széles köre — mint az l929-i találkozón kifejezésre jutott -— elmélyedve vizsgálja: mi rejlik az egyes kifejezések mögött, szükségét érezze a kritikai állásfoglalásnak, s ezáltal eljusson a fogalmak tisztább megragadásáig. Csak a fasiszta rendszer széttörése hozott ebben is változást: a Német Demokratikus Köztársaságban az evégből kiküldött bizottság, mindenek előtt H. O. Meisner és W. Leesch munkája a múlt évben gyümölcsöt érlelt, létrehozta a német levé

ltári te

rminológia első alapvetését, vázlatát. Ez az „előadói tervezet" rendszeres felépítésben, 6 nagy. tárgyi csoportba (1. irattár- és levéltárügy általában, a levéltárak tagolódása, 2. iratfajták, 3. iratok tárolása, 4. a levéltári megőrzésbe vétellel kapcsolatos műveletek, 5. irattári és levéltári segédletek, 6. kutatás) sorolva, 187 tételben adja a legfontosabb kifejezéseket s azok meghatározását, itt-ott még példákra is hivat6 Ld. H. O, Meisner, Archivalische Zeitschrift 1930, 260. 1. 7 Archivalische Zeitschrift 1930, 260—281. 1., Korrespondenz-Blatt des Gesamtvereins der deutschen Geschichts- und Altertumsvereine 1930, 212, 237—238, 248. hasáb. 8 Korrespondenzblatt 1932, 156—157. 1.; Archivalische Zeitschrift 1934, 260—280. 1. (Itt Meisner összeállítása az elfogadott tézisekről, hozzájuk fűzött kommentárral.)