Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák / 74–95. o.

Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák 75 dal ezelőtt, amikor levéltáraink között még csak a szakmai érdek teremtett gyér kapcsolatot, Herzog Józsefnek még a levéltári források szabatos idézésének követelményéből kellett kiindulnia, hogy a terminológiai kérdés fontosságát kidomborítsa. Elsősorban azért fogott a levéltár és a legfontosabb iratfajták nevének és fogalmának rögzítéséhez, hogy a következetlen hivatkozásokból, a bizonytalan tartalmú megjelölések használatából származó félreértéseknek, kutatókat és levéltári dolgozókat egyaránt terhelő nehézségeknek elejét vegye.

1 Ugyanakkor azonban már célzott arra is, hogy a levéltári fogalmak tisztázása s a nekik megfelelő szakkifejezések állandóvá tétele a helyes forrás-idézésen túlmenően a levéltári szakirodalomban mutatkozó nehézségek megszüntetése végett is fontos.

2 Valóban, amikor még. minden levéltárunk jobbára függetlenül élte a maga életét, máris szüksége mutatkozott annak, hogy a levéltárosok legalább a főbb alapfogalmak megjelölésében közös nevezőre jussanak. Különben nemcsak egy-egy irat megtalálása ütközött nehézségbe, hanem — megbeszéléseken s a Levéltári Közlemények hasábjain — fontos szakkérdésekben is félreértés, zűrzavar támadhatott.. Kétszeresen fontos lett azután, hogy a levéltárosok pontosan értsék egymás szavát, amióta egységbe fogott állami levéltári hálózattal rendelkezünk. Rendszeressé vált a tapasztalatcsere, sűrűbbé a szakmai értekezlet, most már kötelező erejű határozatokkal; az egész levéltárügy központi irányítás alá került, ami fokonként a levéltári munka minden területén éreztette egységesítő hatását; sőt a levéltárügy egységes törvényes rendezésére is komoly erőfeszítések történtek. Mindez csak akkor lehet igazán eredményes, ha közös és félreérthetetlen levéltári szaknyelvre épül. Enélkül nemcsak a megállapodások szövege ad alkalmat önkényes, egyéni magyarázatokra, de a Levéltárak Országos Központjának rendelkezései sem kerülnek egyöntetűen végrehajtásra. A levéltári jogszabályalkotás terén pedig a levéltárak körén túlmenően, egyetemes állami és társadalmi vonatkozásban adódik az egységes szóhasználat és értelmezés követelménye. . A szabatos és egységes levéltári terminológia megteremtésének jelentősége azonban korántsem merül ki abban, hogy közös kifejezésekkel éljünk s azoknak egyező értelmet tulajdonítsunk. Fontosabb ennél, hogy a terminusokban való megállapodás során azok fogalmának meghatározására is sor kerül. Ez elsősorban a levéltár elmélet szempontjából döntő, de gyakorlati vonatkozásban is számott.evő következményekkel jár. A definiálás művelete fontos problémákat tesz tudatossá és alapvető fogalmak tisztázására vezet; eredménye pedig elvi állásfoglalást jelent a levéltárügy döntő kérdéseiben. Az irat fogalmának körülírása pl. nemcsak elméleti vonatkozásban — mint első alapvetés —- lényeges, hanem a levéltár és a könyvtár gyűjtőkörének elhatárolására is kihat, sőt az iratok megbecsülése, az iratvédelem eredményessége szempontjából sem másodrendű dolog. Vagy ott van a levéltár fogalma, melynek helyes elemzése a legelső bevezetést 1 Herzog József: Magyar levéltári terminológia. Levéltári Közlemények 1932, 1—2. és 10. 1. - Uo. 11. 1. — Az egységes szóhasználat jelentőségét domborították ki — nemzetközi viszonylatban — az 1953-i ihágai nemzetközi levéltáros-kongresszus terminológiai vitái is. Ld. Levéltári Közlemények 1955. 374. 1.