Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Esze Tamás: A Szepesi Kamara levéltára a Rákóczi-szabadságharc idejében : fejezet a Rákóczi-szabadságharc levéltárügyének történetéből / 48–73. o.

56 Esze Tamás » neki: „Hogy ha az elenchusnak olly hirtelen való el készétése — amint ezt a fejedelem egyik korábbi rendeletében kívánta, — nem lehet, a' minemű formában a' leveleket rendben vette Hűsége, azon modalitással való specificalist is küldgye Hozzánk, a' melly munkát tudni illik ez ideig tett."

28 E rendeletében' Rákóczi felajánlotta Velicsnek, hogy segítséget rendel melléje: „Adjunctusnak pedig kit kívánna és ítélne alkalmatosnak, denominállya Előttünk." így került a kamarai levéltár szolgálatába Velics oldala mellé Benő István. Ö 1703-ban, még Kassa kapitulációja előtt, a Szepesi Kamara számvevőségének, az Officina Rationaria-nak coadjutor-a volt, 1705-ben pedig a kurucok kassai pénzverőházának egyik inspektora lett.

29 ,,Maga mellé vévén Kegyelmed — olvassuk Rákóczi rendeletében — igyekezze azon munkát mennél jobban és hamaréb lehet, végben vinni." Mivel a levéltárat a későbbi esztendőkben hosszabb időn át zárva tartották, bizonyára Benő sem teljesített állandó, folyamatos szolgálatot benne. Mikor Velics 1708-ban, sokféle elfoglaltságára hivatkozva, szabadulni akart levéltári tisztétől, őt ajánlották helyére. Azokban a rendeletekben, amelyeket Rákóczi a kamarai levéltár registratóraihoz intézett, kevés szó esik a rendezési munkálatokról, annál több azokról a kérelmekről, amelyeket személyek, famíliák és testületek terjesztettek elő irataiknak kiadása érdekében. A fejedelem kancelláriáján egymást érték az efajta folyamodványok. Hol a Habsburg-uralom alatt hűtlenségbe esett személyek maradékai kérték birtok jogot biztosító irataikat, hol pedig kötelezvényekkel (fidejussionales, reversales, obligatoriae) terhelt emberek akartak szabadulni a „levélbeli instrumentumok" visszaszerzésével egykori kötelezettségeiktől, amelyekkel részben erőszakkal, jogtalanul terhelték meg őket, vagy amelyeket már teljesítettek is. Olykor pedig „sérelmes felek" állottak elő kérésükkel, hogy igazukat irataik felmutatásával bizonyítani tudják és így sérelmeiket orvosolhassák, káraikat reparálhassák. A „sérelmes felek" közé tartozott maga a fejedelem is, mert mikor birtokait a Kamara 1701-ben elfoglalta, ezek a kamarai kezelés korrupt volta, az uradalmi tisztek hűtlensége és a kuruc felkelés zűrzavarai között, sok kárt szenvedtek. 1705 tavaszán a fejedelem elhatározta, hogy esztendőkre visszamenőleg elszámoltatja tisztjeit, a régieket is. Üjra szolgálatába fogadta egykori pataki kancelláriájának rationum exactor-át, a "derék Hagara Mátyást. Az ő feladata volt a két régi szekretárius: Velics és Kéri elszámoltatása is, mert ,,a' fellyeb el múlt időkben feles számú pénznek erogatiója forgott" mind a kettő kezén.

30 Hagara 1705. április 6-án értesí28 Leveleskönyv. 1706—15. 29 Ember Győző. A szepesi (kamarai igazgatás tisztviselői 1703-ban. Levéltári Közlemények. XXIV/1946. 272. — Esze Tamás. A kassai pénzverőház 1705—1710. Numizmatikai Közlöny, XL/1941. 57. 30 1706. június 3-án Rákóczi ezt a rendeletet küldötte Kéri Jánosnak: „Jól tudván Hűsége, a' fellyebb el múlt időkben melly feles számú pénzünknek erogatiója forgott kezén, mivel kívánnyuk megh tudni: minémő szükségre mennyit erogált, a mint Nemzetes Vellics Sigmond Hívünk cselekedett, az szerint minden erogatióit küldgye meg, specificálván: mit, hová és minémü szükségre fordétott?" (Protocollum Expeditionum, 357/a.) — V. ö. Hagarának Érsekújvárról 1706. július 3-án küldött rendeletével.. (Protocolum Ducatus Munkácsiensis.)