Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Komjáthy Miklós: Hunyadi kormányzói kancelláriájáról / 35–47. o.

Hunyadi kormányzói kancelláriájáról 45 kancelláriának volt a folytatása.

54 Mint föntebb már volt róla szó, Hunyadi kormányzónak név szerint csak egyetlen kancellárját ismerjük, Sáry Pétert 1451-ből. Alkalmasint ugyanez a Sáry,Péter volt az a Sáry Péter mester, akinek Hunyadi 1449. június 22-én kelt oklevelével főképpen a törökökkel vívott harcok során szerzett érdemeiért (kiktől fogságot szenvedett és sebeket is kapott) — pallosjogot adományozott. Ez a kissé szokatlan szövegezésű oklevél

55 nem tud arról, hogy Sáry a kormányzó kancellárja lenne. Valószínűleg akkor még nem is volt az. Hogy ki vagy kik lehettek Sáry elődei, nem. tudjuk.

56 De az biztos, hogy ő volt a kancellárja Hunyadi Jánosnak akkor is, amikor már nem volt kormányzó, hanem csupán örökös besztercei comes.

57 A kormányzói kancellária folytonossága tehát itt nem a királyi kancellária felé mutat. Visszafelé tekintve azonban, egy adatunk, a Schwandtner által kiadott Ivanich-gyűjtemény fentebb már idézett két levele, melynek hitelét éppen kancelláriai vonatkozásban kellene felülvizsgálnunk, a kormányzói, és királyi kancellária közt kapcsolatra, legalábbis bizonyos személyi kapcsolatra, folytonosságra mutat. A levelek szerint ugyanis Ivanich előbb 1445-ben a királyi kancellária nótáriusa, később, 1448-ban pedig a kormányzó protonotariusa volt. A további kutatások feladata lesz aprólékos írásösszehasonlítással egybevetni a királyi, kormányzói és országtanácsi okleveleket s ennek 34 Az eddig felsoroltakhoz még egy, ugyancsak ezt a tényt bizonyító adatot fűzhetünk. Míg a Hunyadi előtti és utáni királyi okleveleken számtalan esetben kapcsolódnak egymáshoz a commissiós és relatios jegyzetek, addig Hunyadi oklevelei közül mindössze egyen találunk ilyen kapcsolást: 1451. 'okt. 22-én Hunyadi Lévai Lászlónak megengedi, hogy Németújvárott bécsi dénárokat veressen. Az oklevél alján ez a jegyzet áll: „commissio propria Gubernatoris Nicolao Zilua castellano Zakolcza (sic!) referente". Hazai okmánytár VII. köt..470. 1. •""""'.Ismeretes, hogy Hunyadi kormányzóságának elején oklevelei intitulációjában részletesen kifejti, mintegy magyarázza tisztségének királyt helyettesítő, ideiglenes voltát. Ez a részletező címzés 1447 nyarától nem szerepel többé, s magát ekkortól egyszerűen csak kormányzónak nevezi. Két évi szünet után, egészen váratlanul, s azután is egyedülálló módon, a Sáry-féle pallosjog-adományozó oklevélben ismét felbukkan a hosszú intituláció: „nos Johannes de Hunyad nomine et in persona Serenissimi principis Ladislai electi nati condam domini Alberti Regni Hungarie etc. eiusdem Regni Gubernátor". Ugyanez az oklevél az adományozás alapjául szolgáló jogát szintén kissé anakronisztikusán, mintha ez a joghatóság egészen újkeletű lenne, így határozza meg: „auctoritate gubernationis nostre, qua ex electione universorum dominorum prelatorum et foaronum fungimur...". További vizsgálatoknak kell eldöntemiök, mik e szokatlan jelenségek okai s érintik-e az oklevél hitelét. Dl. '65317. 36 Az Orsz. Levéltár Liber dignitariorum saecularium-a szerint 1448-ban Wachi Mihály. Okleveles adatunk erre nincs. Alighanem itt ugyanarról a személyről van szó, aki Hunyadinak egy 1450. július 4-én kelt oklevelében (Dl. 14385.) relatorként szerepel. — Bár dolgozatunk elején annak a nézetünknek adtunk kifejezést, hogy Vitéz János sohasem volt Hunyadi kancellárja s az összes adatok figyelembevételével ez is a legvalószínűbb, mégis mint puszta feltevést hadd jegyezzük ide: vajon nem mond-e valamit e kérdésben számunkra az a tény, hogy Ivanich gyűjteményében csak 1451-ig szerepelnek Vitéz-epistolák s hogy éppen 1451 előtt nem tudjuk, ki volt Hunyadi kancellárja. Vajon mégis nem Vitéz János-e? E megalapozatlan, puszta kérdésfeltevésre választ csak a bécsi kódex s az ott szereplő levelek esetleg valahol meglévő eredeti példányainak eredetiben való tanulmányozása adhat választ. 57 Pálóczi László országbíró 1455. febr. 10-i oklevele szerint: Károlyi-oklevéltár II. köt. 303. lap.