Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Komjáthy Miklós: Hunyadi kormányzói kancelláriájáról / 35–47. o.
46 Komjáthy Miklós alapján megállapítani a kétségtelenül külön kancelláriával rendelkező országtanács kancelláriája kapcsolatát a kormányzói és a királyi kancelláriával. Annyi futólagos átnézéssel is megállapítható, hogy a kormányzói oklevelek írása kevésbé gondos, mint a királyiaké. Díszítést alig alkalmaznak. Ez a körülmény, valamint a Hunyadi által kibocsátott két címereslevél címerrajzának egymással egyező, a királyi címerekétől eltérő vonásai, amelyek az első magyar eímerf estőre, 5S a kormányzó kancelláriájában dolgozó művészre engednek következtetni, szintén amellett szólnak, hogy Hunyadi kormányzói kancelláriája alkalmasint nem a királyi kancellária folytatása, hanem önálló intézmény volt. Legfeljebb erdélyi vajdai kancelláriájával, illetőleg irodájával lehettek kapcsolatai. Mindenesetre emlékeztetnünk kell Borsa 59 megállapítására, amely szerint az erdélyi vajdai okleveleken kancelláriai jegyzetek, különösen olyanok, amelyek commissiot tartalmaznak, Hunyadi János vajdasága óta szerepelnek gyakrabban. Tehát akkor, amikor, a kormányzói kancellária megkezdte működését, Hunyadi erdélyi vajdai kancelláriájának gyakorlatában találhatott és talált is továbbfejlesztésre alkalmas elemeket. 6 * A kormányzói és vajdai kancellária kapcsolatára (esetleg folytonosságára?) következtethetünk abból is, hogy Hunyadi kormányzósága elején, míg vörös viaszba nyomott kormányzói pecsétje el nem készült, kormányzói oklevelein is zöld viaszba nyomott, vajdai pecsétjét használta, 61 s magát kormányzó mellett erdélyi vajdának is nevezte. 62 Komolyabban megalapozott következtetésekre, biztosabb eredményekre csak akkor juthatunk, ha egyfelől magának Hunyadinak valamennyi, ma meglévő oklevelét (ide kell értenünk az Ivanich-kódexct is) eredetiben tanulmányoztuk s vizsgálódásainkat az eddiginél nagyobb mértékben kiterjesztjük Hunyadi közvetlen elődeinek és utódainak okleveles anyagára" is. Dolgozatunk alapján legfeljebb általánosságban következtethetünk arra, hogy Hunyadi, mint róla politikájának más vonatkozásaiban már tudtuk, az államapparátus s benne kancelláriájának megszervezése terén is a maga erőire támaszkodott. Éppen ebből következik, hogy korát megelőző, bürokratikus reformokra nem is gondolhatott..Elődeinek és utódainak gazdag, sokrétű, színes okleveles anyagához képest Hunyadi kormányzói okleveleinek viszonylag színtelen, szimpla jegyzetelésű darabjain előremutató elemeket nemigen lehet fölfedezni. Éppen az a feltűnő, hogy amíg Albert és I. Ulászló, majd V. László okleveleinek beszédes és változatos jegyzetanyagából a kancelláriai ügyintézésnek mélyen tagoltságára 58 Turul, 1890. évi 43. lap. 59 Janits (Borsa) Iván: Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működése 1526-ig. Budapest, 1939. 71. lap. ií0 Arra célzok, hogy a commissios és relatios jegyzetek szereplése a kormányzói okleveleken nem feltétlenül királyi kancelláriai gyakorlat folytatásaképpen tűnnek fel. (Vajdai relatios jegyzetre példa: Dl. 37 600, vajdai * commissios jegyzetre: Sztáray-oklevéltár, II. köt. 366—367. 1., besztercei grófi relatios jegyzetre: Dl. 69010.) Persze az is igaz, hogy a jegyzetek elhelyezésének a kormányzói és vajdai okleveleken megfigyelhető azonosságából nem szükségképpen következik a két kancellária gyakorlatának folytonossága. (il Gábor i. m. 74. lap, Dl. 60345. "- Dl. 55329.
