Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Komjáthy Miklós: Hunyadi kormányzói kancelláriájáról / 35–47. o.
44 N Komjáthy Miklós zóval sajátos módon megnyilatkozó együttműködése képviselte. Az, hogy a kormányzó csak csonkán gyakorolta a királyi hatalmat — mint már utaltunk is rá — közismert dolog. De hogy a kormányzói hatalomnak jellege, minősége is más, mint a királyi hatalomé, s hogy királyi jellegű hatalom csupán a kormányzóval együttesen eljáró országtanácsot illette meg, az csak a kancelláriai jegyzetek oklevélre vezetésének sajátos módjából tűnik ki egészen konkréten. 51 Főképpen" abból, hogy az országtanács oklevelein, az országtanács működése idején, csak a kormányzó adott commissiot s ezt a királyi commissiókéval azonos formák közt jegyezték fel az oklevélre. A kormányzói jogkör nem királyi jellege mellett tanúskodik különben az a tény is, hogy Hunyadi kormányzónak volt alkormányzója. Az alkormányzóság intézménye irodalmunkban nem ismeretlen, csak éppen átsiklottak felette. Az előttünk ismert adatok 52 szerint 1448-ban Szepesi László budai várnagy volt Magyarország alkormányzója. A problémával behatóbban nincs módunkban most foglalkozni, meg kell elégednünk annak megállapításával, hogy a kormányzó alkormányzói helyettese csak a nádor alnádori, a vajda alvajdai stb. helyettesével vethető össze. Az összehasonlításból pedig az következik, hogy a helyettesítésnek ez a sajátos, familiárisi keretek közt mozgó formája a kormányzói hatalmat a nádoréval,.vajdáéval stb. mutatja hasonló jellegűnek és minőségűnek, nem pedig a királyéval. Erre mutat az is, hogy a kormányzó az országtanácsot s az országtanácsban szereplő nádort, országbírót stb. okleveleiben csak megkeresi vagy kéri, („requirimus", rogamus") s csupán az alsóbb hatóságoknak ad parancsot („mandamus", „committimus"). 53 Mindezek az adatok, elsősorban pedig az a tény, hogy kormányzói oklevelein úgy, mint vajdai oklevelein s kora más méltóságainak oklevelein azonos, a királyokétól elütő módon szerepelnek a kancelláriai jegyzetek, arra vallanak, hogy a kormányzó kancelláriája nem a királyi 51 Érdekes módon nyilvánul meg a kétféle hatalom lényegi, minőségbeli eltérése annak a két levélnek hangjában, stílusában, amelyet ugyanabban az ügyben (a dömösi prépostság betöltése dolgában) intézett Hunyadi s az orsz|gtanács V. Miklós pápához. (Schwandtnernél LVII. és LVIII. levél.) Vö. 'Fraknói Vilmos: Vitéz János esztergomi érsek élete. Budapest, 1879. 65. és köv. 1. Az országtanács sokkal határozottabb, királyi hangot használ, Hunyadi óvatosabb, udvariasabb hangjával szemben. 52 DL 44.351. és 55.387. 5S Dl. 86.680, („firmissime precipimus"), 93.030. („committimus") 85.819. ,(a nádort „requirimus diligenter", helyetteseinek pedig „auctoritate gubernationis nostre firmiter committimus"), 66.994. („precipientes committimus"), 68.995. („palatinum neonon iudicem curie regié requirimus et hortamur vestrisque et in Iudicatu vicesgerentibus... firmiter committimus et mandamus"), 93.084. („firmiter committimus"), 93.090. („requirimus ... committimus ..."), 62.845. (az országnagyok Hunyadiról: „ipse nos instanter... requirit"), 80.918. („requirimus"), 85.839. („petimus et requirimus... firmiter committimus"), 93.168. („petimus"), 92.979. („precipiendo mandamus"), ld. továbbá Hajnalnak az 1. jegyzetben idézett közleményét.
