Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Gerics József: A királyi kápolna tagjai által folytatott hiteleshelyi tevékenység történetéhez / 31–34. o.

A királyi kápolna hiteleshelyi tevékenysége 33 larii. .. Stephani ... Sclavonie Croatie et Dalmatie ducis compositionalium" járt el.

10 A királyi kápolna oklevéladásának és hiteleshelyi működésének kezdetét illetően azonban úgy gondoljuk, hogy a hagyományos felfogás némely tekintetben korrekciót igényel. Tudjuk, hogy az Anjouk az államszervezet megerősítését és újjáalakítását fokozatosan, lassan, az Árpádok korában létrejött elemek felhasználásával hajtották végre,

11 Ezt a megállapítást az eddiginél fokozottabb érvénnyel véljük kitérjeszthetőnek a királyi kápolna tevékenységének vizsgálatára. A szakirodalomban régóta ismeretes tény, hogy a 14. századi specialis nótárius által őrzött királyi gyűrűspecséttel kapcsolatos udvari írószerv működésének vannak előzményei a 13. században: a királyi gyűrűspecsét alatt kiadott oklevelek. A királyi gyűrűspecsét alatt kiadott oklevelek keletkezését attól kezdve, hogy a királyi specialis (secretarius) nótárius létezéséről tudomásunk van, e specialis nótárius tevékenysége eredményének kell tekinteni. Ezen nem változtat az sem, hogy a comes capellae és a specialis nótárius gyakran azonos személy volt. A királyi gyűrűspecsét őrzése ugyanis, amint Kun László.két oklevele világosan megmondja, a specialis nótárius tiszte volt.

12 Épp ezért Kun Lászlónak azt az oklevelét is, amely Lukács nótárius secretarius és comes capellae kezéből kelt,

3 Lukács titkos jegyzői és nem kápolnaispáni funkciójából származtathatjuk. A királyi kápolnával kapcsolatos oklevéladásnak ti. más emléke maradt fenn ebből az időből. Ez a fennmaradt emlék a király káplánjainak oklevele.

14 Kiállítói („Nos cápellani domini regis") elmondják memorialisukban, hogy a király embere („homo domini regis") bizonyságukkal („aecepto homine nostro pro testimonio") a király étekfogóinak és tárnokainak kérésére kiszállt a Fehérvárhoz (castrum Albense) tartozó Zantou és egy utód nélkül elhalt ember Week nevű földjére. E földeket adományul kérték maguknak a királytól az említett tárnokok és étekfogók. Először ellentmondó akadt („extiterat contradictor") bizonyos Lőrinc személyében, de amint a kiküldött bizonyság visszatérve elmondotta („idem homo noster ad nos rediens retulit"), az említett földeket a szomszédos birtokosok jelenlétében megjárták („reambulassent"), Lőrinc is jelen volt, de ellentmondást nem tett sem ő, sem más („nee ipso Laurencio nec aliquo alio contradicente") és ezért új határjeleket emelve („novas metas erigendo") a statutiot végrehajtották. Az oklevél azután leírja a birtokok határát. („Cursus metarum"). Keltének helye és ideje: „In magna Insula apud s. Martinum, in crastino invencionis s. Crucis". Ez az oklevél a ki10 Anjou-kori Okmánytár. V/399. DL 4142. 11 Ld. pl. Kumorovitz id. m. 479. lap. Ugyancsak tőle: A m. kir. egyszerű és titkos pecsét használatának alakulása a középkorban. (A Bécsben működött M. Tört. Kut. Int. Évkönyve 1937. évf. 85. lap.), továbbá Szentpétery: A kancelláriai jegyzetek xA.njou-kori okleveles gyakorlatunkban. Károlyi emlékkönyv 471—490. lap. 12 Fejér: Cod. Dipl. V/3, 180. és 210. lap. v. ö. Fejérpataky i. m., 58—59. lap. 13 Árpád-kori új okmánytár IX/204. v. ö. Fejérpataky i. m. 58. és 144. láp. 14 Hazai Okmánytár VIII/271— 272. és Bartal i. m. II. k. Mantissa XXXIV— XXXV. lap. — Az oklevelet Kun László erősítette meg, az ő kelet nélküli átíró és megerősítő oklevelét átírta I. Lajos 1374. sab. pr. a. oct. f. Pascbae Visegrádon kelt pátensében, s ennek a pátensnek alapján foglalták bele Garai Miklós nádor 1376 XX. die oct. f. b. Georgii Mart. Visegrádon kelt ítéletlevelébe. 3 Levéltári közlemények