Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Gerics József: A királyi kápolna tagjai által folytatott hiteleshelyi tevékenység történetéhez / 31–34. o.

34 Gerics József: A királyi kápolna hiteleshelyi tevékenysége rályi káplánoknak mint testületnek a kiadványa és szabályos hitel eshelyi működés eredményének látszik. Messzemenő következtetésekre önmagában nem jogosít, mert hasonló dokumentumokat a korabeli anyagból eddig még nem ismerünk. Nincs kizárva, hogy magában álló esetről van szó. Az is érdekes, hogy szereplői nem nemesek, hanem királyi conditionáriusok, akiknek más jellegű kapcsolatuk van a királyi udvarral, mint a királyi servienseknek, s a kérdéses adományt is conditionárius jogcímen kapják. Esetleg ez magyarázhatja azt, hogy a királyi ember, amennyire az oklevélből kivehető, királyi mandátum nélkül fordul a „capellani domini regis"hez, szorosabb értelemben véve a királyi udvarhoz tartozó ügyről lévén szó. Feltűnő, hogy nem a fehérvári káptalan bizonyságát kérte. Az a körülmény azonban, hogy a káplánok oklevele az egész eljárást az ilyen típusú hiteleshelyi kiadványok szokásos fordulataival és kifejezéseivel írja le, továbbá, hogy sem a káplánok oklevele, sem a királyi megerősítő átírás az aktus alkalmi, ad hoc jellegéről említést nem tesz, arra vall, hogy az egészet nem tekintették rendkívüli, példa nélkül álló esetnek. Vannak olyan nyomok is, amelyek a királyi kápolnával kapcsolatos hiteleshelyi tevékenységnek a fentebb említett Árpád-kori emlékét a kápolnaispán 14. századi kb. 1317-től feltételezett működésével összekapcsolják és e tevékenység folyamatosságát igazolhatják. Károly Róbert két korai oklevelét szeretnők ezzel kapcsolatban említeni. Az egyiket Bubek Detre nádor egyik 1398 évi ítéletlevele tartotta fenn tartalmi átírásban.

15 I. Károlynak 1307 Dominica I. Adventus D. Szikszón, a régebbi nagy pecsét alatt kelt pátenséről van szó. Eszerint a király és kápolnaispánjának emberei (comitis capellae suae homines) bizonyos nemesi birtokokon határjárást tartottak. A másik ugyancsak I. Károlynak év nélkül, pünkösd vigiliáján a pataki vár alatt kelt oklevele.

16 (Korai voltát mutatja, hogy említi K(opasz)nádort, tehát Kopasz bukása előtt adták ki). Ez arról ír, hogy Jób fia Domonkos hatalmaskodási ügyben fogott bírák ítélete szerint köteles elégtételt szolgáltatni a királyi kápolnában. (Ismeretes, hogy más esetekben az ilyen statisf

actio valamelyik hiteles hely előtt szokott végbemenni). Ez a két utóbbi adat összeköti a királyi káplánok előbb említett oklevelét a kiráfyi kápolnaispán 14. századi tevékenységének emlékeivel, s különösen az 1307-es oklevél arról vall, hogy a királyi kápolna hiteleshelyi tevékenysége (most már comesének neve alatt) az Anjou-kor legkezdetén sem volt ismeretlen. A káplánok oklevele a kápolna tagjai oklevéladásának kezdetét mutatja be. E három oklevél alapján úgy láthatjuk tehát, hogy a comes capellae későbbi kiteljesedett hiteleshelyi működése és oklevéladása (miként több más intézmény), a késői Árpád-korban gyökeredzik, s azzal a tanulsággal is szolgál a történettudomány művelőinek, ho£y az Anjou-állam nem egy intézménye és fontos szerve (olykor ma talán még kiderítetlenül is) Árpád-kori előzményekre nyúlik vissza és ezt a körülményt az Anjou-állam egészének és különféle szerveinek vizsgálatánál feltétlenül számításba kell venni. Gerics József 15 Dl. 42. 684."Kiadta: Kubinyi Ferenc. Diplomatarium Hontense. Mon. Hung. Hist. II./57. lap. 16 Zichy oktmánytár L/120—121. lap.