Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Gerics József: A királyi kápolna tagjai által folytatott hiteleshelyi tevékenység történetéhez / 31–34. o.

A KIRÁLYI KÁPOLNA TAGJAI ÁLTAL FOLYTATOTT HITELESHELYI TEVÉKENYSÉG TÖRTÉNETÉHEZ Történetírásunkban Kumorovitz L. Bernát foglalkozott utoljára a királyi kápolnaispán oklevéladó működésével.

1 Értekezésében vázlatos áttekintést adott a királyi kápolna írásbeliséggel kapcsolatos tevékenységének egészéről az addigi kutatás eredményei alapján, majd saját vizsgálódásainak eredményeiből kiindulva a kápolnaispán oklevéladásának utolsó szakaszát tisztázta. Az említett tanulmány a királyi kápolna ispánjának tevékenységében három korszakot különböztet meg:

2 az első periódust III. Béla uralmának közepéig, a másodikat kb. a 13—-14. század fordulójáig, a harmadikat (Szentpétery Imre megállapítása nyomán)

3 kb. 1317-től a 15. század harmincas éveiig számítja. Fejtegetései a kápolnaispán tevékenységének a 14. század 70-es éveiig terjedő szakaszára vonatkozóan Gárdonyi Albert dolgozatán

4 és Szentpéterynek ezt a tanulmányt bizonyos vonatkozásban módosító fentebb említett megállapításain alapulnak. Ezek szerint a kápolnaispán tevékenységének első szakaszában a királyi pecsét őrzésének és a királyi oklevelek megpecsételésének feladatát látta el; ezt a tisztét a királyi kancellária szervezettebbé Válásával III. Béla korában elveszítette. Ettől az időtől kezdve a 13. század 60—70-es éveiig a comes capellae feladatköréről semmi bizonyosat nem állíthatunk; ekkortól kezdve tűnik fel a nótárius specialis (secretarius) mint a királyi gyűrüspecsét őrzője, s ezt a nótárius specialis (secretarius) tisztséget ekkortájt többnyire a kápolnaispán tölti be.

5 A kápolnaispán tulajdonképpeni oklevéladó működése a 14. század első negyedének a vége felé kezdődik. Ekkoriban elválasztják a kápolnaispánságtól a gyűrűspecsét őrzésével járó nótárius specialis-i hivatalt, a comes capellae pedig felveszi a titkos kancellári címet.

6 Ezután a királyi udvarban egészen kb. 1375-ig, a saját nevében a 1 A kir. kápolnaispán oklevéladó működése (A kir. kancellária fejlődése a 14—15. század fordulóján), Regnum egyháztörténeti évkönyv 1942—1943. évf. 454— 497. lap. , | - Uo. 458—465. lap. 3 Szentpétery Imre: A királyi titkos kancellária történetéhez. Századok, 1914. 441. lap. 4 A királyi titkos kancellária eredete és kialakulása Magyarországon. Századok, 1914. 89—106, 174—196. lap. Ld. még Fejérpataky László: A kir. kancellária az Árpádok korában, Budapest, 1885. 33—57. lap. 5 Századok, 1914. 93—94. lap, Fejérpataky: i. h. 6 Szentpétery: Magyar oklevéltan. 158—159. lap; Századok, 1914. 441. lap.