Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Gerics József: A királyi kápolna tagjai által folytatott hiteleshelyi tevékenység történetéhez / 31–34. o.

Gerics József királyi középpecsét alatt okleveleket adott ki, szabályos hiteleshelyi működést folytatva.

7 A 14. század 70-es éveiben végrehajtott bírósági és kancelláriai reformokkal kapcsolatban a kápolnaispánság tevékenysége is átalakult. Ennek az átalakulásnak és a kápolnaispán új hatáskörének és ténykedésének részletes elemzését kapjuk Kumorovitz dolgozatában. A szerző kutatásainak eredményeire támaszkodva bebizonyítja, hogy a comes capellae 1375-től kezdve egészen a 15. század 30-as éveiig folytatja oklevéladó tevékenységét a középpecsét alatt, de már a király és nem a saját nevében. Oklevéladásában a hiteleshelyi jelleg megmaradása mellett főleg az állandó udvari igazságügyi kihallgató szervvé (audentiává) válás miatt a különböző bírósági természetű kiadványok léptek előtérbe. Ez az audentia-jelleg és az ebből fakadó oklevéladás Kumorovitz szerint az 1430-as években bekövetkezett újabb igazságügyi reform következtében szűnt meg. A szakirodalom jelenlegi állása szerint tehát a királyi kápolna hiteleshelyi jellegű tevékenysége és az ezzel összefüggő oklevéladás, írásbeliség 1317 körül kezdődött és a 15. század 30-as éveinek derekán szűnt meg. Kérdés, vajon ezeket a határokat nem lehetne-e esetleg pontosabban meghúzni, előzményeket találni vagy párhuzamokat * felmutatni a korabeli magyar hivatalszervezet területéről. , A királyi kápolna oklevéladásának végső időbeli határát évszámszerű pontossággal jelenleg még nem határozhatjuk meg. Utolsó kiadványai 1433-ból ismeretesek. Kumorovitz szerint oklevéladó tevékenységét 1435-ben, a bírósági reformmal egyidőben hagyta abba.

8 Arra mindenesetre találunk pozitív adatot, hogy 1436-ban a középpecsét már nem volt a kápolnaispán kezében. Zsigmond király ugyanis 1436 Ili. Non. Dec. Prágában kelt oklevelében ezt írja a sigillum .mediocre-ről: ,,alias apud comitem capellarum nostrarum Budensem pro tempore existentem habebatur."

9 A kápolnaispán 14. századi, Gárdonyi által bemutatott tevékenységéhez sok hozzátennivalónk nincsen. Az már ismert dolog, hogy volt kápolnájuk és comes capellae-jük a királynéknak is, ezek hiteleshelyi működésének emlékeiről azonban nincsen tudomásunk. Feltűnő azonban, hogy I. Lajos öccsének; István hercegnek kápolnaispánja a királyi comes capellae-hez hasonlóan titkos kancellári címet viselt, sőt amennyiben megítélhető, oklevéladása is, miként a királyi kápolna ispánjáé, bizonyos fajta hiteleshelyi működéshez simult. Az egri káptalan ti. egyízben — egyik 1350-ben kelt oklevelének tanúsága szerint — „juxta continentiam litterarum discreti viri magistri Petri; comitis capellae et secretarii cancel7 Ezt a hiteleshelyi működést világította meg Gárdonyi említett tanulmányában lényegileg kifogástalanul. Munkájának a titkos kancelláriáról szóló hibás fejtegetését Szentpéteri korrigálta idézett cikkében, helytelennek bizonyítván Gárdonyinak azt a felfogását is, hogy á kápolnaispánság és a középpecsét használata a 14. század 90-es éveiben elenyészett. A kápolnaispánságnak a királyi közáppecséttél való kapcsolatára már Bartal György is felhívta a figyelmet (Comment. ad hist. status jurisque publici Hung. libri... II. {96. 1.) és a comes capellaetől határozottan megkülönbözteti, a gyűrűspecsétet őrző spec. nótáriust éppen a 13. századra vonatkoztatva. Megfigyeléseinek eredményeit azonban hibásan általánosítja. * I. m. 465. lap. 9 Kaprinay: Hungária diplomatiea... I. 464. lap. Ilyen tartalmú oklevél töredéket idé.í Bartal is, említett művében II. 96. lap, 6-os jegyzet. 32