Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - FOLYÓIRATSZEMLE - Mráz Vera: Rassegna degli Archivi di Stato, An. 15. (1955) / 266–268. o.

266 Folyóiratszemle tárak főfelügyelője, a lublini állami levéltár igazgatója és a jugoszáv levéltárak igazgatója is. A megbeszélések fő tárgya a folyó ügykezelés iratai selejtezésének levéltári ellenőrzése, az iratok kezelése volt. Határozatba foglalták, hogy a levéltári szolgálat elengedhetetlen föltétele ez az ellenőrzés, és hogy a folyó irattárak kialakításánál kötelezővé kell tenni az illetékes levéltár megkérdezését s azt, hogy a levéltár 'működjék állandóan együtt a közigazgatási és üzemi irattárak kezelőivel. Végül kívánatosnak jelentették ki azt, hogy a hivatalos lapokról, amelyeket néhány országban a levéltárak őriznek, e célra kis számban, jó minőségű papíron készítsenek példányokat. A személyi hírek közül figyelmet érdemel D. P. M. Graswinckelnek, az Algemeen Rijksarchief 1946. óta vezetőjének nyugdíjba vonulása. Helyét 1953. nov. 1-én H. Hardenberg foglalta el. Ugyancsak nyugalomba vonult Hilary Jenkinson is; utóda D. L. Evans lett. Vadnay Emmy RASSEGNA DEGLI ARCHIVI DI STATO giá Notizie degli Archivi di Stato. Direzione Ministero deH'Interno, Ufficio Centrale degli Archivi di Stato, Roma. An. 15. 1955* Az eddig „Notizie degli Archivi di «Stato" címen megjelenő folyóirat az 1955. évi első számmal új címen (Rassegna degli Archivi di Stato) és új tipográfiai formában jelenik meg évenként háromszor. Ez a változás kapcsolatban van az olasz levéltári kiadványok egységesítése céljából létesített bizottság: a Comitato per le Pubblicazioni degli Archivi di Stato működésével. A folyóirat 1955. évi számára talán az a legjellemzőbb, hogy központi témája az érvényben lévő olasz levéltári törvény bírálata. A jelenlegi olasz levéltárügy alapja ma is az 1939-ben hozott levéltári törvény, amely — kapitalista viszonyok közöU — az elsők között igyekezett az államnak valamelyes lehetőséget biztosítani a nem állami szervek iratanyagának védelme, selejtezése, nyilvántartása terén. Azonban megmaradt a lényegbevágó ellentmondás az iratok magántulajdona és az állami beavatkozás igénye között, s a törvény óvatos, sokszor pontatlan fogalmazása rendkívül tág lehetőségeket nyújt a kibúvókra. Az egyes cikkírók különkülön foglalkoznak az egyes levéltári munkákkal és a törvénynek e munkákat elősegítő vagy gátló hatásával. így MLCHELE CANTUCCI a közérdekű iratok törvényes védelméről ír. Az 1939-es törvény kimondja ugyan, hogy az állam gondoskodik az államot érdeklő, az államhoz tartozó iratok védelméről, elidegeníthetetlenségéről és meghatározza, milyen módon kell eljárni esetleg mégis elidegenített iratok viszszaszerzése érdekében; azonban nem határozza meg pontosan, mit kell érteni az „államhoz tartozó iratok" fogalmán, s az iratok visszaszerzése terén sem elég hatékony fegyver a levéltárosok kezében. ELIO LODOLINI a nem állami szervek levéltárainak állami felügyelete szempontjairól ír. Már az 1902-es törvény elrendelte, hogy mind a polgári, mind az egyliázi szervek kötelesek irataikat jó rendben megőrizni és az iratokról készült inventárium egy példányát a területileg illetékes állami levéltárnak átadni. Ezt a rendelkezést ismétli az 191 l-es és bővíti tovább az 1939-es törvény, amely kimondja, hogy az illetékes levéltári felügyelőségek (szuperintendenciák) felügyeletet gyakorolnak a nem állami közületek, valamint magánosok levéltárai felett s elrendeli, hogy a történeti-tudományos szempontból fontos iratokról leltárat kell készíteni s az illetékes levéltárhoz eljuttatni. Azonban a. „történetileg fontos" meghatározás • ismét igen tág értelmezésnek ad lehetőséget, azonkívül ellentmondó rendelkezések vannak érvényben abban a tekintetben, hogy az egész levéltárról vagy csak a „történetileg fontos" iratokról készített leltárat kell-e eljuttatni a levéltárakhoz. Az is vitás kérdés, hogy mely levéltár köteles ellátni a felügyeletet. — Hasonló problémákat tárgyal ANTONIO SALADINO a magánlevéltárakról szóló értekezésében. A történeti érdekű magánlevéltárak tulajdonosai vagy birtokosai kötelesek anyagukat bejelenteni a területileg illetékes prefektusnak, s az értesíti a levéltárat, A levéltár kikül* An. 12—14. ismertetését ld. LK 26. évf. 1955. pp. 365—366.