Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - FOLYÓIRATSZEMLE - Vadnay Emmy: Niederlandsch Archievenblad, Jg. 59. (1954–1955) / 264–266. o.

264 Folyóiratszemle seinek megoldására irányuló munkásságáról szól, méltán kelthet érdeklődést a ma­gyar levéltárosok közt is. Á 6. szám forrásanyagot közlő nyolc közleményének tematikája a következő: V. I. Lenin és az Iszkra szerkesztősége, M. I. Kalinyin 80. születésnapjára, az 1905. decemberi moszkvai fegyveres felkelés röpirata az 1905. decemberi szocsi és az. ugyanakkor kirobbant csitai fegyveres felkelés történetéhez, a lengyelországi for­radalmi események (1905 október és december), L. V. Szovinov, a nagy orosz szí­nész levelei az 1905. évi forradalomról, végül Szevasztopol hősies védelme az. 1854—1855. évi háborúban. Mint látjuk, ez a szám az 1905. decemberi fegyveres fel­kelések ötvenedik évfordulóján nagyrészt ennek a fontos eseménynek szentelte figyelmét. Ugyanebben a számban olvashatjuk M. Sz. SZELEZNYEV cikkét a Kínai. Népköztársaság levéltárügyéről, valamint V. A. ILJICSEVA és A. M, KARPACSEV minszki levéltárosok beszámolóját a levéltári anyag klasszifikáció járói. A közlemé­nyek rovatában I. M. FEJNBERG ismerteti a Moszkvai Terület állami történeti levél­tárának az 1905—1907. évi forradalmi eseményekkel kapcsolatos iratanyagát, a lenin­grádi A. N. MTHAJLOVA pedig a „Znanje" („Tudás") nevű, e század elején működött könyvkiadó levéltárát ismerteti. E számban olvashatjuk a lengyel Archeion 1954. évi számának részletes ismertetését K. I. KOZÜRINA tollából. A krónika rovatban elvi jelentőségű cikk hívja fel a pártlevéltárosokat munkájuk színvonalának emelésére és egy kis közlemény beszámol a levéltári konferenciákról, amelyek egyike a levéltárak iratpublikációs tevékenységét, a másik pedig az Ukrán Szovjetköztársaság belügy­minisztériumának a kurszki területi levéltári részlege 1955—1960. évi perspektivikus, tervét vitatta meg. Bélay Vilmos NEDERLANDSCH ARCHIEVENBLAD Orgaan van de. Vereniging van Archivarissen in Nederland, Groningen. Jg. 59. 1954/55.* A Levéltári Közlemények előző számában a holland levéltáros egyesület folyó­iratának 1951/52. és 1952/53. évfolyamát ismertettük. Az 1953/54. évfolyam egyelőre nem áll rendelkezésünkre. Az 59. évfolyam most ismertetett füzeteinek tartalmá­ból hamarosan kitűnik, hogy a két-három évvel ezelőtti problémák még mindig megoldásra várnak: a holland levéltárügy a 2—3 esztendő alatt nem sokat ha­hadt előre. Ez a körülmény leginkább a levéltáros egyesület közgyűlési jegyzőkönyvei­ből derűi ki. Onnan tudjuk meg, hogy az 1918-as levéltári törvény* módosítása még mindig nem valósult meg s a Handleiding, a holland levéltári kézikönyv korszerű­sítése, tervezett új kiadása is még mindig a róla való cikkezés stádiumában van. A le­véltárosképzés problémája — amelynél különös tekintettel szándékoznak lenni a modern üzemi levéltárakra — változatlanul fölmerül' e gyűléseken. G. W. A. PANHUYSEN az 1954. szeptemberi közgyűlés elnöki beszédében síkra száll az alapos tudományos képzettség mellett s a három levéltáros-típus (az ún. „régi .levéltárak" őrzői, a folyó közigazgatás „regisztrátorai"" és az ipari üzemi levéltárosok) számára olyan „levéltáros iskolát" kíván, amelynek tanfolyamai egyetemes és speciális ok­tatást adnak, hangsúlyozva, hogy a „régi levéltárak" őrzőinek is ismerniük kell a modern irattári rendszereket, a másik két kategóriának pedig legyen bizonyos tudása a „régi levéltárak" őrzéséről és rendezéséről. Hogy aztán a gyakorlatban mi történik e téren, arról a „Hírek" rovatából értesülünk. Ott meghirdetnek egy 14 hónapos tanfolyamot az Algemeen Rijksarchief keretében, amely az I. és II. osztályú tudományos levéltárosi diploma elnyerésére készít elő. Föltétele jogi, iro­dalmi, filozófiai vagy teológiai doktori diploma valamely holland vagv külföldi egyetemről. Az előadásokat levéltárosok tartják. A tantárgyak: levéltártari, pa­leográfia, hivataltörténet, jogtörténet, egyházi intézménytörténet, latin nyelv, ge­nealógia, címertan és pecséttan. A tanfolyam végén vizsgát kell tenni. Az aránylag kevés elvi cikk között legjelentékenyebb a TH. J. VERHARENÓ, amelyben Brenneke „szabad proveniencia-elvével" száll vitába s ebben a Handlei­ding-re támaszkodik. Brenneke ui. a hivatal szervezetét teszi meg a rendezés alap­* Jg. 56—57. ismertetését ld. LK 26. évf. 1955. pp. 368—369. ' .

Next

/
Thumbnails
Contents