Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - FOLYÓIRATSZEMLE - Vadnay Emmy: Niederlandsch Archievenblad, Jg. 59. (1954–1955) / 264–266. o.
264 Folyóiratszemle seinek megoldására irányuló munkásságáról szól, méltán kelthet érdeklődést a magyar levéltárosok közt is. Á 6. szám forrásanyagot közlő nyolc közleményének tematikája a következő: V. I. Lenin és az Iszkra szerkesztősége, M. I. Kalinyin 80. születésnapjára, az 1905. decemberi moszkvai fegyveres felkelés röpirata az 1905. decemberi szocsi és az. ugyanakkor kirobbant csitai fegyveres felkelés történetéhez, a lengyelországi forradalmi események (1905 október és december), L. V. Szovinov, a nagy orosz színész levelei az 1905. évi forradalomról, végül Szevasztopol hősies védelme az. 1854—1855. évi háborúban. Mint látjuk, ez a szám az 1905. decemberi fegyveres felkelések ötvenedik évfordulóján nagyrészt ennek a fontos eseménynek szentelte figyelmét. Ugyanebben a számban olvashatjuk M. Sz. SZELEZNYEV cikkét a Kínai. Népköztársaság levéltárügyéről, valamint V. A. ILJICSEVA és A. M, KARPACSEV minszki levéltárosok beszámolóját a levéltári anyag klasszifikáció járói. A közlemények rovatában I. M. FEJNBERG ismerteti a Moszkvai Terület állami történeti levéltárának az 1905—1907. évi forradalmi eseményekkel kapcsolatos iratanyagát, a leningrádi A. N. MTHAJLOVA pedig a „Znanje" („Tudás") nevű, e század elején működött könyvkiadó levéltárát ismerteti. E számban olvashatjuk a lengyel Archeion 1954. évi számának részletes ismertetését K. I. KOZÜRINA tollából. A krónika rovatban elvi jelentőségű cikk hívja fel a pártlevéltárosokat munkájuk színvonalának emelésére és egy kis közlemény beszámol a levéltári konferenciákról, amelyek egyike a levéltárak iratpublikációs tevékenységét, a másik pedig az Ukrán Szovjetköztársaság belügyminisztériumának a kurszki területi levéltári részlege 1955—1960. évi perspektivikus, tervét vitatta meg. Bélay Vilmos NEDERLANDSCH ARCHIEVENBLAD Orgaan van de. Vereniging van Archivarissen in Nederland, Groningen. Jg. 59. 1954/55.* A Levéltári Közlemények előző számában a holland levéltáros egyesület folyóiratának 1951/52. és 1952/53. évfolyamát ismertettük. Az 1953/54. évfolyam egyelőre nem áll rendelkezésünkre. Az 59. évfolyam most ismertetett füzeteinek tartalmából hamarosan kitűnik, hogy a két-három évvel ezelőtti problémák még mindig megoldásra várnak: a holland levéltárügy a 2—3 esztendő alatt nem sokat hahadt előre. Ez a körülmény leginkább a levéltáros egyesület közgyűlési jegyzőkönyveiből derűi ki. Onnan tudjuk meg, hogy az 1918-as levéltári törvény* módosítása még mindig nem valósult meg s a Handleiding, a holland levéltári kézikönyv korszerűsítése, tervezett új kiadása is még mindig a róla való cikkezés stádiumában van. A levéltárosképzés problémája — amelynél különös tekintettel szándékoznak lenni a modern üzemi levéltárakra — változatlanul fölmerül' e gyűléseken. G. W. A. PANHUYSEN az 1954. szeptemberi közgyűlés elnöki beszédében síkra száll az alapos tudományos képzettség mellett s a három levéltáros-típus (az ún. „régi .levéltárak" őrzői, a folyó közigazgatás „regisztrátorai"" és az ipari üzemi levéltárosok) számára olyan „levéltáros iskolát" kíván, amelynek tanfolyamai egyetemes és speciális oktatást adnak, hangsúlyozva, hogy a „régi levéltárak" őrzőinek is ismerniük kell a modern irattári rendszereket, a másik két kategóriának pedig legyen bizonyos tudása a „régi levéltárak" őrzéséről és rendezéséről. Hogy aztán a gyakorlatban mi történik e téren, arról a „Hírek" rovatából értesülünk. Ott meghirdetnek egy 14 hónapos tanfolyamot az Algemeen Rijksarchief keretében, amely az I. és II. osztályú tudományos levéltárosi diploma elnyerésére készít elő. Föltétele jogi, irodalmi, filozófiai vagy teológiai doktori diploma valamely holland vagv külföldi egyetemről. Az előadásokat levéltárosok tartják. A tantárgyak: levéltártari, paleográfia, hivataltörténet, jogtörténet, egyházi intézménytörténet, latin nyelv, genealógia, címertan és pecséttan. A tanfolyam végén vizsgát kell tenni. Az aránylag kevés elvi cikk között legjelentékenyebb a TH. J. VERHARENÓ, amelyben Brenneke „szabad proveniencia-elvével" száll vitába s ebben a Handleiding-re támaszkodik. Brenneke ui. a hivatal szervezetét teszi meg a rendezés alap* Jg. 56—57. ismertetését ld. LK 26. évf. 1955. pp. 368—369. ' .