Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Komoróczy György: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. 3. köt. Bp., 1955. / 238–241. o.

Irodalom 239 A most tárgyalt kötet különös jelentőségű, mert feltárja a „magyarországi munkásságnak és szegényparasztságnak a századforduló után megélénkülő, majd az orosz forradalom után egyre erőteljesebbé váló harcait, a szociáldemokrata párt munikásarisztokrata vezetőinek e harcokkal szemben álló, megalkuvó, reformista politikáját, s az ellene folyó harcot". (7. old.) A kötet két nagy fejezetre tagolja a témát. Az I. fejezetben az 1900—1904 közötti időszak anyaga került kiadásra s ebben képet kapunk a munkás- és szegényparasztmozgalmak fellendüléséről, a forradalmi válság érlelődéséről, míg a II. feje* zetben az első orosz forradalom hatásáról, az 1905—1907 között lezajlott forradalmi válság jelenségeiről és a szociáldemokrata pártvezetőség árulásának következményeiről olvashatunk. Annak ellenére, hogy az adatok nem térnek ki az élet minden megnyilvánulására,' azok alapján jól érzékelhető a dolgozó nép kettős kizsákmányolása. A nagytőkével összefonódott nagybirtokosok éppúgy elnyomták a proletariátust és szegényparasztságot, mint az osztrák burzsoázia. A feudális maradványok ránehezedtek a kapitalista fejlődésre, fékezték annak teljes kibontakozását, fokozták a munkanélküliséget, növelték a magyar munkásosztály abszolút és relatív elnyomorodását. De ugyanakkor fokozták a harcot is, amely az imperializmus átmenetében erőteljesen alakult. A XX. sz. elején már világszerte kialakult az imperializmus, s ennek egyik következménye volt nálunk is a munkásosztály megerősödése, koncentrálódása mind egyes üzemek sorában, mind területileg. Üj feladat lépett előtérbe: a kapitalizmus megdöntésének feladata, s ez a feladat újtípusú párt létrehozását követelte, amely Oroszországbán alakult meg. Ezzel párhuzamosan a forradalmi munkásmozgalom központjává Oroszország vált és az orosz forradalmárok a kapitalizmus megdöntéséért folytatott küzdelmek élcsapatává erősödtek. Magyarországon á munkásosztály harcaival együtt erősödött a szegényparasztság harca is. Növekedett a szakszervezeti mozgalom, országos szakszervezeti szövetségek jöttek .létre, előtérbe lépett a szakszervezeti munkaközvetítés, a mozgalomba bekapcsolódtak a nő- és az ifjúmunkások, s nagy jelentőségre emelkedtek a vasutasok. Különös sajátosságként jelentkezett Magyarországon az a történelmi helyzet, amely az 1867. évi kiegyezés révén állott elő: a dualizmus rendszere válságba került, a monarchia területén felborult a nemzetek mesterségesen összetartott egyensúlya, az elnyomott népek öntudatra ébredtek s annak folyományaként függetlenségre törtek, A századfordulón kirobbant gazdasági válság következtében csökkent a munkabér s egymás után jelennek meg a tömeges sztrájkok, tüntetések. A harcok most már nem elszigetelten jelentkeznek, hanem a mozgalom szervezeti megerősödésével együttesen találkozunk a proletárszolidaritás megnyilvánulásaival is, és mint új jelenség tárul elénk a nemzetiségi munkások tömegmegmozdulása. A mozgalmak 1904 körül már közel hozták az országot a polgári demokratikus forradalomhoz, s 1904-ről a szaktanács jelentései állapították meg, hogy „a sztrájkok éve volt". Ez időben Magyarországon nem volt nyílt önkényuralom, a munkásosztálynak megvoltak a legális szervezetei, s azoknak keretében vehette fel a harcot az elnyomás ellen. A küzdelem sokirányú volt és politikai jellemvonásokat hordozott: tüntettek a hadseregfejlesztés, az újonclétszám felemelése, a militarizmus ellen, az egyesülési és gyülekezési jog biztosításáért, az általános választójogért. És a tüntetésekre a nagybirtokosok és nagytőkések osztálygépezete mindenkor kíméletlen erőszakkal válaszolt. 1905 januárjában a kormány megbukott a választásokon. A dualizmus belső ellentmondásai itt már erősen kiéleződtek. A bukás oka a tömegek aktív részvétele volt, melyek nem kívánták a'kiegyezés kormányrendszerét fenntartani. Több összetűzés volt. És ebben a hangulatban vették tudomásul a magyar munkások, hogy Oroszországban kitört a forradalom. A munkások „forró üdvözletüket" küldték orosz társaiknak, s a Népszava maga is „forrongó vulkán"-ról, „földindulás"-ról számolt be olvasóinak. Az uralkodó osztály legreakciósabb szárnya a darabont-kormány védőszuronyainál keresett menedéket a tömegek forradalmi megmozdulása elől, de nem tudta elfojtani annak felismerését, hogy az orosz proletariátus már akkor össznépi érdekekért küzdve fegyveres felkelésben mutatta meg erejét, ha akkor még sikertelenül is. „ az emberiség teljes felszabadulásáért szinte emberfeletti önfeláldozással küzdő oroszországi forradalmár testvéreinek" elismerése, köszöntése jegyében zajlott le febr. 5-én a budapesti nagy munkásgyűlés s a proletárinternacionaliz-