Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Mráz Vera: Ignatius [Ignac] Kollmann: Acta Sacrae Congregationis de Propaganda Fide res gestas Bohemicas illustrantia. Tom 1–2. 1622–1624. Tom 2. Praga, 1934–1954. / 234–235. o.

234 Irodalom IGNATIUS [IGNÁC] KOLLMANN ACTA SACRAE CONGREGATIONIS DE PROPAGANDA FIDE RES GESTAS BOHEMICAS ILLUSTRANTIA Prodromus. Tom. 1—2. 1622—1624. Tom. 2. ed. A. Haas. • Prága, Comitiorum Bohemiae Deputatio, Archívum Terrae Bohemiae, 1923—1954. A felfedezések és gyarmatosítások, valamint a reformáció térhódítása óta a katolikus egyház egyre fokozódó tevékenységet fejtett ki egyrészt a katolikus vallásnak az újonnan felfedezett területeken való terjesztésére, másrészt Európában a reformáció terjedésével megingott pozícióinak biztosítására. V. Pius nuntiust bízott meg, XIII. Gergely 1573-ban, VIII. Kelemen pedig 1599-ben misszióskongregációt állított fel e feladatok ellátására. XV. Gergely és államtitkára, Ludovisi bíboros a korábbi tapasztalatok felhasználásával minden eddiginél átfogóbb és hatásosabb szervezetet létesített 1622. jan. 6-án, mely alkalmas volt az ellenreformációs tevékenységnek világméretekben való irányítására. A „Hitterjesztést szolgáló Szent Kongregáció"-nak bizonyos korlátozásokkal kizárólagos joga volt a missziós területek irányítására. (A reformáció miatt Európa legtöbb országát is missziósterületnek tekintették.) A Kongregáció 1622. márc. 8-i ülésén felosztották a Kongregáció tagjai között a földkerekség országain végzendő munkát: a bécsi nuntius intézte DélKelet-Németország, Ausztria-Magyarország, Erdély, Moldva és Havasalföld ügyeit. így a cseh ügyek is a bécsi nuntius alá tartoztak. A kongregáció tagjainak joga és kötelessége volt a rájuk bízott területeken folyó vallási tanításoknak, prédikációknak ellenőrzése, misszionáriusok kinevezése és felmentése; minden hitterjesztéssel kapcsolatos ügy irányítása, az egyházhoz hű papság és laikusok megfelelő képzésének biztosítása kollégiumok, vitaiskolák stb. létesítése által. (A mai napig is működő Kongregáció lényegében az 1622-es» alapokon nyugszik.) A Kongregáció tagjai havonta kétszer tanácskoztak egymás között, egyszer pedig a pápa jelenlétében. A beérkezett beadványokat a titkár gyűjtötte össze. Az egyszerűbb eseteket maga intézte el, a többit átadta a referenseknek, akiknek előterjesztése alapján döntött a Kongregáció, a titkár e döntés alapján készítette el az elintézést. Csak a legfontosabb ügyeket terjesztették a pápa elé. A hatalmas területekre kiterjedő hatáskörű, több évszázadon át működő intézmény működését megörökítő mintegy 6—7000 kötetnyi iratanyagot a Propaganda levéltár őrzi a Vatikánban. E levéltárat XIII. Leó nyitotta meg a kutatás számára. A jelen forráskötetet publikáló Kollmann e hatalmas iratanyagból az egész Kongregáció működésére alapvető fontosságú néhány dokumentumon kívül döntően a cseh vonatkozásúakat közli, olyan módon, hogy pl. ha egy jelentésben sok állaim viszonyairól van szó, csak a Csehországgal foglalkozó részeket adja. A Sacra Congregatio archívuma több részre oszlik: az „Acta S. Congregationis" az egyes általános gyűlések iratait tartalmazzák, szemben a „Congregationi particolari" anyagával. A pápai kihallgatások iratait az „Udienze di Nostro Signore" sorozatban őrzik, a kongregáció elé terjesztett ügyek dokumentumai pedig a „Lettere original! riferite", a „Scritture non riferite" és a „Scritture riferite nei congressi' sorozatokban találhatók. A kiadvány ezeken kívül még a „Lettere della S. Congregazione" és a „Miscellanea et varia" sorozatokból merített. (Az egyes sorozatokat a szerző külön-külön, hosszú tanulmányokban tárgyalja a bevezető kötetben.) Az iratok a legrészletesebben és sokoldalúbban mutatják be az ellenreformációs egyház tevékenységét, az anabaptisták kiűzésétől a protestáns prédikátorok elkergetésének szorgalmazásáig és a katolikus egyház ellen irányuló könyvek elégetéséig, viszont ugyancsak részletes, „belső használatra" készült tájékoztatást kaphatunk a protestáns többségű területeken a katolikusok e?len-hozott rendszabályokról, az egykori iskolázási viszonyokról stb. Kollmann munkája, mint forrásközlés, rendkívül alapos mű és hatalmas jegyzetapparátussal van ellátva. A Rómába küldött jelentések, beadványok vagy a Kongregációban hozott döntések túlnyomó többsége latin, 'kis része olasz, német vagy cseh nyelvű. A jegyzetapparátust — nagyon helyesen — szintén latin nyelven készítették el. így a sokkal kevesebbek számára hozzáférhető cseh nyelv he-