Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Mráz Vera: Ignatius [Ignac] Kollmann: Acta Sacrae Congregationis de Propaganda Fide res gestas Bohemicas illustrantia. Tom 1–2. 1622–1624. Tom 2. Praga, 1934–1954. / 234–235. o.

Irodalom 235 lyett a latin nyelv alkalmazása nemzetközileg is használhatóvá teszi a kiadványt. (Ez fontos szempont, amire nekünk, nyelvileg még jobban elszigetelt magyar történészeknek érdemes felfigyelnünk. A környező államok történészei részéről már eddig is felmerült az az igény, hogy a kifejezetten szűk tudományos körök számára készült, különben is idegen nyelvű szövegeket tartalmazó kiadványok apparátusát is nemzetközileg hozzáférhető nyelven készítsük el.) A jegyzetek tartalmilag is rendkívül részletesek, sokszor nagyobb helyet foglalnak el, mint a közölt szövegrészek. Minden egyes, a szövegben felbukkanó személynév vagy intézmény nevének •magyarázataként annak részletes életrajzát, méltatását vagy történetét olvashatjuk. A kronológiai sorrendben közölt iratok a bal sarokban sorszámozást viselnek, a jobb sarokban a dátum olvasható, majd az irat rövid latin nyelvű regesztája. ezután az irat részletes irattani meghatározása (pl. jelentés, statútum, eredeti, másolat, fogalmazvány, kötet, folio stb.) és jelzete következik. Ezután olvashatjuk a szöveget, mely a már említett részletes lábjegyzetekkel van ellátva. Végül a szöveg után arról tájékozódhatunk, hogy található-e a közölt irattal kapcsolatos válasz vagy egyéb intézkedés, s az irat tárgyával kapcsolatos esetleges más dokumentumokat is itt közöl a forráskiadó. Habent sua fata libelli — idézi a bevezető tanulmányt tartalmazó kötethez írt előszó. Az első kötet anyaga már 1911-ben készen volt, a szerző azonban hoszszabb előszót akart írni, a kevéssé ismert vatikáni hivatal részletes ismertetését tűzve ki feladatául. Ez a tanulmány azonban egyre elmélyültebbé vált, s közben a világháború kitörése is megbolygatta az eredeti tervet, úgy hogy 1923-ban végül bevezető tanulmány nélkül jelentették meg a már évekkel előbb készen álló anyagot. A szerző közben önálló kötetnyi tanulmányt írt a Sacra Congregatio szervezetéről, működéséről. Munkáját hosszas betegsége még-megszakította, 1938-ban, miután az egész kéziratot nyomdába adta, meghalt. Az eredetileg bevezető tanulmánynak szánt hivataltörténeti rész így külön kötetben, prodromusként jelent meg 1939ben. A szerző gondozásában és jegyzeteivel ellátva azonban nyomdakész állapotban maradt további kötetre való forrásanyag is, ezt azonban csak a második világháború után, 1954-ben jelentethették meg. A két kötet a cseh történetnek mindössze három évét (1622—1624) foglalja magában. Az 1939-ben megjelent prodromus viszont az első kötethez készített név- és tárgymutatót is tartalmazza a levéltáros hivataltörténeti tanulmányokon kívül. A második kötethez ilyen mutató nem áll rendelkezésünkre. Az úgyszólván egy élet munkáját igénylő forráskiadvány rendkívüli alapossága és elmélyültsége mindenkiben tiszteletet ébreszt, aki a köteteket forgatja. Azonban ennek ellenére fel kell tenni a kérdést, vajon járható-e ez az út, célul tűzheti-e ki magának a levéltáros, hogy ennyire messzemenő, minden kérdésre egész részletes útbaigazítást nyújtó apparátussal lássa el kiadványait? Azt hiszem, ha az előttünk fekvő 3 év anyagán túlmenően a sok-sok évtized és több évszázad még teljesen kiaknázatlan anyagára gondolunk, helyesebbnek látjuk olyan módszerek . alkalmazását, melyekkel beláthatóbb időn belül bocsáthatjuk nyomtatásban a kutatók rendelkezésére a levéltári dokumentumokat. Mráz Vera