Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Iványi Emma: 1100 Jahre österreichische und europäische Geschichte in Urkunden und Dokumenten des Haus-, Hof- und Staatsarchivs. Hrsg. Leo Santifaller. (Publikationen dse österreichischen Staatsarchivs, Ser. 1.) Wien, 1949. / 231–233. o.

Irodalom. 231 liOO JAHRE ÖSTERREICHISCHE UND EUROPÄISCHE GESCHICHTE IN URKUNDEN UND DOKUMENTEN DES HAUS-, HOF- UND STAATSARCHIVS Hrsg. LEO SANTIFAIXER Wien, Ost. Staatsdr. 1949. XX, 108. p. 58 mell. (Faksimile-Werke, Bd. 1.) (Publikationen des österreichischen Staatsarchivs, Ser. 1.) 19494>en ünnepelte fennállásának 200 éves fordulóját a bécsi Haus-, Hofund Staatsarchiv,* az osztrák uralkodóház, az' udvar és az állam levéltára, amely a Habsburg-családdal, a birodalom igazgatásával és a külügyekkel kapcsolatos legfontosabb, legbizalmasabb anyagot őrzi, a kora középkortól kezdve 1918-ig. Alapját ;Ausztria első dinasztiája, a Babenberg-család vetette meg. Ennek kihaltával (1246) a levéltár a hatalom új birtokosaira, előbb Ottokár cseh királyra, majd a Habsburgcsaládra szállt. A XIV. század elején a régi Babenberg-levéltárat egyesítették az időközben kialakult Habsburg-levéltárral. Később, amikor a Habsburg-család több ágra szakadt, a levéltár is több vonalon fejlődött tovább. I. Miksa császár (1493— 1519) újból egyesítette a különböző ágak birtokait, s ő vetette fel először az uralkodóház iratait egy helyen őrző levéltár (Gesamtarchiv) tervét. Ám ez csak 1749ben valósult meg, Taulow von Rosenthal udvari titkár irányelvei alapján. Ettől kezdve az uralkodóház privilégiumait, az egész állam sorsát érintő okleveleket, a tartományok és városok alkotmányát, a központi hivatalok és több más fontos hivatal iratait itt tartották, ugyanezeknek a szerveknek újonnan keletkező anyagával együtt. 1762-ben a HHSt. az udvari- és állami kanceUária — később: a császári ház és a külügyek minisztériuma — felügyelete alá került. 1811-től kezdve mindazokat az iratokat őrizte, amelyeknek az állam története és az államérdek szempontjából jelentőségük volt; anyaga így nemcsak Ausztria, hanem sok más állam történetének is gazdag forrása. Ma a HHSt. az 1945-ben létrejött s a bécsi központi hatóságok levéltárait egyesítő Osztrák Állami Levéltár egyik osztálya, amelynek több mint 200 állagában több millió oklevél és irat található. : A HHSt.- fejlődésének szűkre fogott áttekintése is rávilágít arra, mit jelent az ott őrzött forrásanyag*az osztrák és azon túlmenően az európai történetírás számára. Az 1949-i jubileum alkalmával a HHSt. munkatársai, Leo Santifallernek, az Osztrák Állami Levéltár főigazgatójának irányítása alatt kiemeltek 100 (mellékletekkel együtt pontosan 112) darabot ebből a hatalmas anyagból, azt a 100 iratot, amelyet az osztrák és az európai történelem szempontjából a legfontosabbnak tartottak és ezek felhasználásával fakszimile-kiadványt készítettek. A kiadvány a „Publikationen des österreichischen Staatsarchivs" c, nagyobb terjedelmű munkák közlésére létesített sorozat első kötete. Két főrészre tagolódik: az egyik a finom fehér kartonlapokra nyomott, szürke tónusú fakszimiléket, a másik a kiadványhoz irt bevezetést'; a fakszimilék szövegmásolatait és a szövegekhez kapcsolódó közléseket, magyarázatokat, valamint a különféle jegyzékeket tartalmazza. A kartonlapok mérete 34X24 cm; a fakszimiléké ennél kisebb, általában 4—6 cm széles margót használnak. A fényképmásolatok az eredeti okleveleket és iratokat legtöbb esetben kicsinyítve közlik, néhányszor eredeti nagyságban és kivételesen nagyított formában; általában igen tiszták és jól olvashatók. Nagy gondot fordítottak a pecsétek fényképezésére is. Minden egyes másolatnál feltüntetik az irat keltét, tárgyát és az eredeti irat méreteit. A szövegmásolatokhoz készült bevezetés röviden ismerteti az „oklevél" és a „levéltár" fogalmát, fejlődéstörténetét és mindenkori jelentőségét, áttekintést ad a HHSt. történetéről, majd — tárgyi csoportosításban — a közölt iratok tartalmáról, végül az egész mű felépítése közben követett kiadói elvekről számol be. A nyomtatott szövegmásolatokat minden esetben sorszám, kelet és rövid (de a kartonon levőknél részletesebb) tartalmi kivonat (fejcím, regeszta) vezeti be. Ezután következik az irat fajtájának megjelölése (eredeti, fogalmazvány stb.) és annak feltüntetése, hogy hol jelent meg eddig nyomtatásban, fakszimilében vagy regesztaformában. A nyomtatásban való megjelenést illetőleg nem törekedtek teljességre, hanem * A továbbiakban: HHSt. »