Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Iványi Emma: 1100 Jahre österreichische und europäische Geschichte in Urkunden und Dokumenten des Haus-, Hof- und Staatsarchivs. Hrsg. Leo Santifaller. (Publikationen dse österreichischen Staatsarchivs, Ser. 1.) Wien, 1949. / 231–233. o.

232 Irodalom csak az irat néhány fontos, mégpedig lehetőleg új és jó közlésének helyét idézték. Sok iratnál az irodalomban való felhasználását is ismertették, a vele foglalkozó mű címének és lapszámának megadásával. Ezen a helyen •— tehát a cím és a szövegmásolat között — ismét feltüntetik az eredeti irat méreteit s azt is, hogy milyen anyagra (pergamenre, papírra stb.) írták. Az egyes iratokhoz szövegkritikai magyarázatokat, jegyzeteket és tartalmi kommentárokat is fűztek. A másolatok készítésénél az az elv vezette őket, hogy jól olvasható és érthető szöveget adjanak s ezért nem törekedtek a betűhív szövegközlésre. A nagy- és kis betűket és.az interpunkciókat nem az eredeti, hanem a modernebb helyesírás szerint írták át s ugyanígy jártak el a régies betűformák (u, v, továbbá a különféle „s" betűk) esetében is. A rövidítéseket feloldották. A másolatban az eredeti szöveg sorvégződéseit dőlt függőleges vonással jelölték meg. A nyomtatott másolatok mindig csak a hozzájuk tartozófényképmásolatok szövegét közlik. Hosszabb, könyv alakú dokumentumokból legfeljebb egy-két oldalt fényképezhettek le s így az eredetinek csak töredéke kerülhetett kiadásra. Egyetlen esetben, a 100.b. számú iratnál, amely fontos dokumentum (Bismarck visszavonulásáról szól) és csak egyszer., kevéssé hozzáférhető helyen jelent meg, kivételt tettek és nyomtatásban az egész szöveget hozták. — A szövegmásolatok alatt rövid megjegyzések találhatók az aláírásról és a pecsétről, s ott van zárójelbena másoló levéltáros neve is. Hiányzik azonban az irat jelzete, illetve pontos őrzési helyének feltüntetése. Az oklevelek nyelve túlnyomórészt német, latin, francia, kisebb mértékben spanyol, orosz és török. Német fordítást csak a két utóbbi nyelv előfordulása esetén adnak. A szövegközlésben tett engedmények, valamint a bevezetésben kifejtett célkitűzés, alapján megállapíthatjuk, hogy a kiadvány .a szakemberek szűk körén túl az ún. művelt laikusok érdeklődésére is számít. A szakembereket — osztrák és külföldi történészeket — annyiban kívánja szolgálni, hogy az eredetihez hű másolatokat bocsát rendelkezésükre az osztrák és európai történelem fontos eseményeiről, abban a meggyőződésben, hogy a kiadvány jelentős segédeszköze lesz a kutatásnak és lényeges kiegészítője a történeti feldolgozásoknak. A paleográfia és a diplomatika művelői is sokat meríthetnek a fényképmásolatokból. Jó hasznát vehetik továbbá az osztrák történelemtanárok, az alsó foktól az egyetemig. Az osztrák középiskolai tanárok kérésére el is határozták, hogy a másolatokat olvasókönyv-formában iskiadják s itt a csonka szövegeket lehetőleg eredeti terjedelmükben közlik. Sok érdekességet találhatnak még a kiadványban a történelem iránt érdeklődő, nyelveket tudó laikusok, nemcsak Ausztriában, hanem külföldön, így az Ausztriával évszázadok óta szomszédos és 400 évig államközösségben élő Magyarországon is. A magyar történelemtanárok szemléltető eszközök iránti igényeit szintén jól szolgálhatja. A szövegek mellett levő magyarázatokat, kommentárokat legnagyobbrészt Santif

aller főigazgató állította össze. A minden egyes irathoz csatolt szövegkritikai jegyzetek és az oklevél tani, irattani magyarázatok az egyes irattípusoknak (pl.: adományozási könyv, urbárium, aranybulla, birodalmi regiszter stb.) az illető korszak gyakorlatában való szerepét világítják meg. Helyet kapnak a magyarázatokban az iratokban felbukkanó jogi fogalmak s. nem marad el szükség esetén egy-egy hivatal működésének ismertetése sem. Ezek a magyarázatok igen értékesek és az osztrák levéltári irodalom fejlettségéről tanúskodnak. Ami a szövegekhez kapcsolódó történeti magyarázatokat illeti, a bevezetéshangsúlyozza, hogy ezek nem szakemberek számára készültek, hanem a laikus érdeklődők emlékezetét kívánják felfrissíteni. Mindez hasznos az osztrák történelemeseményeiben kevéssé járatos külföldieknek is. Egyébként a tárgyi magyarázatok pozitivista jellegűek. Bőségesen közölnek tényeket, évszámokat, adatokat, azzal az igénnyel, hogy megvilágítsák a történeti hátteret, az iratok keletkezésének körülményeit. Elmondják az említett személyeknek vagy az irat szerzőjének életrajzát. Két-két oklevél közötti időszakot áthidalnak a közben történt események ismertetésével. A kommentárok összeállításában a szerző csak régi feldolgozásokra támaszkodhatott. A legfrissebb munka (H. Hantsch: Die Geschichte Österreichs c. műve), amelyet a kommentárok forrásai között említenek, 1947-ben jelent meg, a többi a század elején vagy a harmincas években. Véleményünk szerint a magyarázatok hasznosan tájékoztatnak az események kronológiáját illetően, de a történeti fejlődésegészének bemutatása nem lehetett célja a kommentároknak, sőt még a szövegválogatásnak sem. Maga az előszó utal rá, hogy az anyag mennyiségéhez képest erősem