Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár / 3–30. o.
22 Ember Győző tett tenni az Országos Levéltárban, s az állások betöltésénél megkövetelték a vizsgát. A kezelői szakvizsga sem volt könnyű, de különösen magas követelményeknek kellett megfelelnie annak, aki a fogalmazói szakvizsgára jelentkezett. A fogalmazói szakra jellemző, hogy pl. 1893-ban az Országos Levéltár 12 fogalmazói szakon lévő tisztviselője közül öt tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, rajtuk kívül három igazgatóválasztmányi tagja a Magyar Történelmi Társulatnak, s nem volt egyetlen egy sem, aki tudományos irodalmi működést ne fejtett volna ki. 34 De a kezelői szakon lévők közül is többen voltak ilyenek. Az első világháború után a szakvizsgák lassan megszűntek, a tudományos állások betöltésénél megelégedtek az egyetemi végzettséggel, a két szak egybeolvadt, tudományos színvonalából azonban mit sem veszített. Ha végig futunk az Országos Levéltár tudományos dolgozóinak névsorán, történettudományunk majd minden jeles művelőjét rajta találjuk, rövidebb-hosszabb időt az intézet falai között töltöttek. De hát nem is volt nehéz a vezetők számára, hogy — mai szóval élve — ilyen káderpolitikát folytassanak, hogy a történészek színe-javát válogassák össze. Nem volt nehéz, mert a fiatal történészek előtt, ha tudományos munkát akartak végezni, az Országos Levéltáron kívül más intézmény erre nem nyújtott lehetőséget. Történettudományi intézetek —• egészen a második világháborút megelőző évekig — nem voltak, az egyetemeken csak a tanszékvezetők részére rendszeresítettek állásokat. Nem csoda, ha minden tehetséges fiatal történész az Országos Levéltárba vágyott. De nehéz is volt oda bejutnia. A magyar tanár- s egyben tudósképzés első várába, az Eötvös Kollégiumba sem volt könnyű bekerülni, de még az Eötvös Kollégiumban végzett történészek közül is csak kevés lehetett az Országos Levéltár dolgozója. Az egyetemi történelmi katedrákra majdnem mindig az Országos Levéltáron át vezetett a'történészek útja. A magyar történettudománynak a polgári korszakban az Országos Levéltár volt az egyetlen intézményes bázisa és egyben egyik legerősebb bástyája. De vajon ugyanilyen erős bástyája volt-e a magyar levéltárügynek is? ~ merül fel önkéntelenül a kérdés. Vajon mit alkotott a jeles tudományos gárda annyi évtizeden át, ami megörökíti nevét nemcsak mint történészét, hanem mint levéltárosét is? Mit mutat az érem másik oldala? Lehet elismerő szavakat mondani az éremnek erről az oldaláról is. Mind az Országos Levéltár belső munkáját tekintve, mind pedig országos viszonylatban. Ha a belső munkát nézzük, legnagyobb teljesítménynek kétségtelenül azt tekinthetjük, hogy amikor a levéltár mai épületébe átköltözött, az egész iratanyagot logikus rendben, túlnyomórészt mintaállványozva, feliratokkal és raktári számokkal ellátva állították fel az új raktárakban. Ez a raktári rend, amelynek kialakítása során több-kevesebb rendezési munkát is el kellett végezni, némi változással ugyan, de alapjában véve ma is fennáll. Pauler Gyula i. m. 125. 1.
