Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Trudi Moszkovszkogo Goszudarsztvennogo Isztorika-Arhivnogo Insztyituta. Tom 5. Moszkva, 1954. / 212–218. o.

Irodalom 217 A feltárás ebben a periódusban a következők alapján folyt: 1. állami, tudományos, gazdasági szervek és szervezetek feladatai alapján, 2. történeti kutatáshoz, 3. kiadványokhoz, 4. egyes személyek számára igazoláshoz. Az említett időszakban a summáris feltárást is egyre jobban kiszorította a részletes feltárás. A második periódus (1929—1941-ig) már nagy változásokat hozott a levéltárak életében. A XVI. Pártkongresszus a levéltárak elé is ötéves tervük megvalósítását tűzte. A népgazdaság ötéves tervének végrehajtásánál szükség volt a levéltári iratcserére is. Ezért a levéltári. dolgozók II. konferenciája feladatul tűzte a levéltárak elé az e téren való munka kiszélesítését. A konferencia határozataként elérkezett a dokumentumanyagok tematikai-feltárására és leírására irányuló munka tervszerű fejlesztésének az ideje. A Levéltári Főigazgatóság' meghatározta a kartonok készítésének a módját (mi kell, hogy rajta legyen a kartonokon, a kartonok nagyságát, stb.), ezek a rendelkezések a forma tekintetében később időnként változtak, a tartalmuk kb. minddg ugyanaz volt. (Az 1930.' szept. 30-i körrendelet szerint.) A karton mutató részében fel kellett tüntetni a fond osztályát, a levéltári számsort, a levéltár nevét és a fondot. A témánál, altémánál leírást adtak annak tartalmáról, és a dátum rovatba az események keltét írták. Ez a rendelet talán abban különbözik a korábbiaktól, hogy nagyobb súlyt vet a tárgy rovatra és altémák feltüntetését is kívánja. Ez a körrendelet ezenkívül először veti fel a katalógus kialakításának kérdését, megemlíti a szétosztás rendeltetését és a kartonok őrzésének módját. Ez az utasítás napján érvényben volt a cikkírásokra is. Az 1936. évi rendelet kiegészítéseket tartalmaz. (Fel kell tüntetni a leltár szerint az ügyirat lapjait, a levéltári igazgatóságot, várost, a karton elkészítésének dátumát és a készítő nevét.) Az elért nagy eredmények mellett, amelyeket a dokumentumok feltárása során elértek, voltak 1941-ig ennek a munkának nagy hiányosságai is. 1. Nem volt valamennyi levéltárban egységes dokumentumfeltárási terv. 2. A katalógus elkészítésekor nem voltak egységes elvek. 3. Egybefüggően tárták fel az anyagot (vagyis egy anyagból egyszerre több témát tártak fel.) A tematikai feltárást a Központi és helyi Levéltári Igazgatóságok irányították. Ez a kettős irányítás sok ellentétes intézkedésre vezetett. El is határozták egy egységes irányítás-szabályzat kiadását a Központi Levéltári Igazgatóságnál, de ez nem került nyilvánosságra. A kartonok csoportosítási elvét az anyag jellege és az illető témára vonatkozó konkrét katalógus rendeltetése határozta meg. Leggyakrabban a tárgyi és rendszeres kartoncsoportosítás volt használatos. A cikk a XIX. kongresszus után íródott, a szerző leszögezte, hogy ebben az időszakban már a fenti utasítások elavultak és újabbak várnak kidolgozásra. Űj problémák is merültek fel, mert a népgazdaság és a tudomány is sokkal többet kívánt a levéltáraktól. Rugyelszon cikke a tárgyi tematikus katalógus készítésének történetét írta meg. Sajnos nem volt a feladata (a cikk címéből legalább is erre lehet következtetni) új problémák felvetése. Ezekre csak a cikk végén utal. Nyilvánvalóan ezekből tudtunk volna számunkra igen hasznos következtetéseket levonni, de a katalóguskészítés jelenlegi állapota miatt is igen hasznos számunkra a cikk. Gyakorlati kérdést tárgyal D. A. Kuzin cikke, aki a műszaki levéltárak katalógusairól ír. Sajnos, nálunk egyelőre a műszaki levéltáraliról olyan értelemben, mint a Szovjetunióban, nem beszélhetünk. Egyelőre nem tudjuk, hogy műszaki intézményeink (pl. tervezőirodák, azokat irányító szervek, anyaguknak milyen őrzését és főleg — mert az utóbbi lenne a legfontosabb —, milyen felhasználását tudják biztosítani). Azt hisszük, nem eléggé tudjuk hangsúlyozni, hogy mit jelentene egy központi műszaki levéltár felállítása, (amely talán együtt lehetne a gazdasági levéltárral) az új ötéves terv megvalósításánál, új létesítményeink megvalósításánál. A Szovjetunióban rendelet kötelezi pl. a tervező mérnököt, hogy mielőtt munkáját megkezdi, fel kell keresnie a központi műszaki levéltárat és az ott található terveket, rajzokat az új létesítmény*tervezésénél fel kell használnia. Milliókat takarítanak így meg a szovjet népgazdaság számára és azzal a törekvésükkel, hogy típusterveket igyekeznek készíteni, egymás munkáját segítik. Egészen természetes, hogy az ilyen levéltáraknak a lelke, a középpontja a katalógus kell hogy legyen, amely