Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Trudi Moszkovszkogo Goszudarsztvennogo Isztorika-Arhivnogo Insztyituta. Tom 5. Moszkva, 1954. / 212–218. o.

218 Irodalom tükrözi a dokumentumanyag jellegét, tartalmát. A Szovjetunióban a műszaki levéltárakban a következő katalógusfajtákat találjuk: 1. A leltár-katalógusok (olyanféle, mint nálunk a gyarapodási napló) beérkezésük sorrendjében tartják nyilván az iratanyagot. 2. Tárgyi katalógusok. 3. Szerzői, vagy névszerinti katalógus. 4. Földrajza katalógus. • 5. Levéltári útmutató jellegű katalógus. A katalógusok készítésének módja függ természetesen az intézménytől, amelyben készül. Más a katalógus a kis tervezőirodák dokumentumai számára, más a nagy tervezői irodák és megint más a felettes szervek műszaki levéltárai stb. számára. Annak jellemzéseképpen, hogy műszaki levéltárak katalógusai milyen adatokat adnak meg a Szovjetunióban, példa: A nagy tervezőirodák katalógus kartonjain (ahol az anyagot' a tervek szerint rendezik) a következő adatokat tüntetik fel: a) a részegység megnevezése, b) a létesítmény megnevezése ahová a részegység tartozik, c) az őrzési egység száma, d) a részegység és a létesítmény száma (mutatója) „jelzése", f) a munka befejezésének dátuma, g) stádium, h) a tervezőiroda megnevezése, i) a részegység egységeinek műszaki jellemzése és „amortációja". Az amortáció fogalmat nyújt arról a létesítményről, amelyhez a részegység tartozik (nálunk pl. R. M. csőgyáráról), kimutatja rendeltetését, működését, főbb műszaki, gazdasági jellemzőit, szerkezetét, miben különbözik más hasonló berendezésektől, a dokumentumanyag állagát, amelyben az illető őrzési egységet alkotják, j) az anyagot, amelyen a dokumentum készült, (másolópapír, fénymásolat), k) a levéltár megnevezését és a „másolatok őrzési helyét". H. A. Cerevitinov cikke a mikrofilmek tartós megőrzéséről szól. Tudvalevő, hogy a Szovjetunióban külön film- és fotó-levéltár van és ezek a dokumentumok is részei az Állami Levéltári Fondnak. Ezzel elérték szovjet kollégáink, hogy megfelelő szakszerűséggel tudnak: gondoskodni a filmek őrzéséről. A filmarchívumok legfontosabb problémája a filmek bomlásának megakadályozása, — a cikk is ezekkél a kérdésekkel foglalkozik elsősorban. K. G. Mityajev: Irattermelés és a levéltárak c. cikkét fordításban a Levéltári Híradó 1956. évi 2—3. száma már közölte, ezért nem tekintem feladatomnak a cikk részletes ismertetését. Két kérdést szeretnék azonban kiemelni —, ami nálunk még megoldatlan és éppen ezért égető probléma, az, hogy a szervek, szervezetek, vállalatok folyó ügykezelésének rendjét a Szovjetunióban a Központi Levéltári Igazgatóság határozza meg és az ügykezelés történeti értékű részlegének vezetésére a Központi Levéltári Igazgatóság és annak helyi szervei felügyelnek. A másik igen lényeges része ennek a kérdés-komplexumnak az, hogy a Szovjetunió központi szerveinek irattárosai számára kötelező a főiskolai végzettség. Mindezek az intézkedések azt mutatják, hogy a Szovjetunióban felismerték a helyesen megszervezett ügykezelés előnyeit, felismerték azt a segítséget, amelyet az előbbi nyújthat az államapparátus munkájának megjavításánál. Mi most már csak arra várunk, hogy mindezt nálunk is felismerjék. B. LŐrincz Zsuzsa '