Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Trudi Moszkovszkogo Goszudarsztvennogo Isztorika-Arhivnogo Insztyituta. Tom 5. Moszkva, 1954. / 212–218. o.

216 Irodalom A levéltári anyagok begyűjtésével egyidejűleg e levéltári »szervek rendezték és leltározták iratanyagukat. Ezzel a munkával az első ötéves terv idejében eléggé elmaradtak. A leltározott őrzési egységek az ötéves terv alatt 9.6 %-kal nőttek, — ami a szerző szerint is elégtelen növekedés. A moszkvai-leningrádi levéltárakban őrzött anyagoknak csak 16.2 %-a maradt rendezetlen. Rosszabb volt a helyzet a helyi levéltárakban. A rendezési és leltározási munkák háttérbeszorulásának oka — Csernov szerint — egyrészt ezen munkák ebben az időben való lebecsüléséből, másrészt a levéltári dolgozók elégtelen számából következett. A rendezési munkákat, amelyeket a levéltári technikai dolgozók végeztek, másodrendű munkának tekintették, ezekkel a technikai dolgozókkal nem sokat törődtek, nem segítették őket a szakma megismerésében, ezért ezek gyakran változtak. Ezek a körülmények arra vezettek, hogy az állami levéltárak helyzete az első ötéves terv idején kevéssé javult. Az elért eredményeket a kormány értékelte. A Szovjetunió VCIK-jenek 1935. évi körrendelete a szovjet levéltárügy helyzetét nem kielégítőnek mondotta. A szovjet kormány minden intézkedést megtett az iratanyag védelmében — rendeleteket • bocsátott ki azok ellen, akik iratot szabálytalanul semmisítenek meg. Ennek dacáranem egyszer előfordult, hogy a Levéltári Igazgatóság engedélye nélkül megsemmisítettek iratokat. A levéltári szervek igyekeztek a párt és a kormány segítségére lenni az iratanyagnak a szocialista építésben való felhasználása terén. Ennek eredményeképpen megnövekedett a szervektől beküldött kérések száma, amelyekben egy-egy felvilágosítást kértek. Az ötéves terv idején még a levéltári szerveknek nem nagyon volt gyakorlatuk ezen a téren és az esetek többségében nehezen tudták ezeket a kérdéseket megválaszolni. A dokumentumok feltárására nagy gondot fordítottak és arra törekedtek, hogy az e téren végzett munkát megjavítsák. A feltárás terén legjelentősebb helyet foglalta el a gazdasági jelentőségű adatok gyűjtése. Csak Moszkva és Leningrád központi levéltáraiban 155 000 tematikai kartont készítettek az ötéves terv idején. A levéltárak számos dokumentumot gyűjtöttek a polgárháború és intervenció történetének megírásához. Az ötéves terv alatt összesen 122 könyvet adtak ki, — 1382 nyomtatott ív terjedelemben, — ebből 79 könyv a levéltárügy szervezésével foglalkozott. A politikai tematika főleg a XIX—

XX. sz.-ra szorítkozott. . A levéltárak feladatairól, a levéltárnak a népgazdaság,: a tudomány szolgálatába való állításáról szól K. I. Ru'gyelszon cikke — aki a tárgyi tematikai katalógusok készítéséről és felhasználásáról ír. A szovjet levéltárak adatokat bocsátanak az ipari, építő, gazdasági és tervező intézetek rendelkezésére, ugyanakkor szolgálják a szovjet tudományt is. Ezeket a feladatokat a szovjet levéltárak nem láthatják el, ha nem ismerik, ha nem tárják fel a levéltár anyagát, azt pedig a dokumentumanyagok katalogizálásával lehet elérni. Ennél a fő feladat az, hogy a legjobban feltárjuk a levéltár fondjainak tartalmát, a dokumentum jellegének és valamely konkrét katalógus rendeltetésének megfelelően. Ezeknek a katalógusoknak a készítése csak akkor vált lehetségessé, amikor a levéltárak rendezték és leltározták anyagaikat. A szovjet levéltárosok legfontosabb tapasztalata az, hogy a kutatás, ill. a feltárás meghatározott témára történjék. A szovjet levéltárakban a tematikai feltárás főleg 1929-ben indult meg. Az első periódusban (1918—1929) a levéltárak főleg begyűjtötték és rendezték iratanyagukat, de a dokumentumanyagok tárgyi-tematikai feltárása és a katalógus elkészítésének kísérletei már ebben az időben is megfigyelhetők. Ebben az időben azonban ez a munka még csak úgy folyt, hogy azokat az állagokat kutatták, amelyekben úgy gondolták, hogy a keresett témára anyag található, és rendszerint ezután az iratokat ki is kölcsönözték. Ezt hívták summáris feltárásnak. Ezzel párhuzamosan folyt a dokumentumok részletes feltárása is. A summáris feltárást gyakrabban végezték az, ipari és műszaki szervek és szervezetek felkérésére, míg a részletes feltárást az általános történeti jellegű felkérésekre. (Ilyen volt a Kommunista Párt Története, a Nagy Októberi Forradalom története.) Komolyabbá vált a munka 1928-tól, ekkor léptek érintkezésbe a levéltárak vezető gazdasági szervékkel, mint például a Tervhivatallal, a Népgazdaság Legfelső Tanácsával, Közlekedési Népbiztossággal, Geológiai Bizottsággal stb. Ez már az 1927-i Levéltári II. konf. eredményének könyvelhető el.