Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Trudi Moszkovszkogo Goszudarsztvennogo Isztorika-Arhivnogo Insztyituta. Tom 5. Moszkva, 1954. / 212–218. o.

Irodalom 2,15 -Hűl alárendelt Központi Levéltári Igazgatóság. Ennek az igazgatóságnak feladata volt a köztársaság levéltárainak általános vezetése, a levéltárügy szervezése az, OSzSzSzK területén a helyi levéltárak levéltártudományi és levéltártechnikai munkájának irányítása, a központi állami levéltárak közvetlen vezetése. A Központi Levéltári Igazgatóság feladata nemcsak az volt, hogy gondoskodnia kellett a levéltári anyag begyűjtéséről, rendezéséről, őrzéséről, hanem irányítania kellett az egy•égy témára vonatkozó anyag feltárását, meg Kellett szerveznie az állami levéltárak anyagának felhasználását az állami, társadalmi és magánszemélyek céljaira és gondoskodniok kellett az iratanyag tervszerű kiadásáról. Az OSzSzSzK helyi levéltári szervei a határterületi (területi) és kormányzósági levéltári irodák voltak. A levéltári irodák a határterületi (területi), vagy kormányzósági végrehajtó bizottságok osztályai voltak és a VB elnökének voltak alaprendéivé. Azonban levéltártechnikai, tudományos és szervezeti kérdésekben közvetlenül az OSzSzSzK Központi Levéltári Igazgatóságának voltak alárendelve. A rendelet harmadik fejezete a dokumentumanyagoknak a Levéltári Igazgatóságnak való átadásáról és selejtezéséről szólt. A rendelet előírja, hogy melyik vállalat mennyi ideig köteles megőrizni iratanyagát, a selejtezést mindenkor e szervek voltak kötelesek végrehajtani az őrzési időt feltüntető jegyzék szerint. A negyedik fejezet meghatározta az iratanyag felhasználásának rendjét (levéltári kiadások,, kivonatok, másolatok készítése; iratok kölcsönzése, kutatóteremben való használat sth). Ez a rendelet — melyet a gyakorlatban „Levéltári Kódex"-nek neveztek, volt -az alapja hosszú ideig az OSzSzSzK levéltárainak munkájánál, egészen 1938-ig, amikor az OSzSzSzK Levéltári Igazgatósága megszűnt és feladatát átvette a Szovjetunió Levéltári Főigazgatósága. Az OSzSzSzK levéltári szerveinek újjászervezésénél nyert tapasztalatot, amelyet az 1929. évi rendelet alapján szereztek, felhasználták a többi köztársaságok is, •és 1929—32-ig hasonló átszervezés folyt a Szovjetunió valamennyi köztársaságában. A legelső feladata az OSzSzSzK levéltári szerveinek az iratanyag begyűjtése "volt. Ennek a feladatnak a szovjet levéltárak becsülettel eleget is tettek. Az első ötéves terv idején a központi állami levéltárak iratanyaga 32.5 %-kal, a helyi levéltárak anyaga 53.5 %-kal nőtt. Nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy milyen anyagot gyűjtöttek be a levéltárak, és hogyan tudtak ezzel eleget tenni a levéltárak központosításáról szóló rendeletnek. Begyűjtötték a forradalom előtti anyagokat, •(Romanov-család fóndjait, a XIX—

XX. sz. politikusainak' személyi levélt.-it, a rendőrség fóndjait stb.) A szovjet korszák dokumentumanyagából a levéltárakhoz kerültek az OCIV, NKI Népbiztosság, Belügyi Népbiztosság, Földművelésügyi, Pénzügyi Népbiztosság, Legfelső Bíróság, stb, anyagai. A helyi levéltárak főleg a forradalom utáni korszak levéltáranyagát gyűjtötték be. Az arány egészen szembeötlő: pl. 1932-ben 29 helyi levéltári szervhez (40 közül) 395 forradalom előtti és 4201 forradalom utáni fond érkezett. A szovjet levéltárosok igen nagy jelentőségűnek tartják a szakszervezetek levéltárainak az állami levéltári fondba való kerülését. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a szovjet levéltárak is komoly nehézségekkel küzdöttek, mind helyiség tekintetében, mind a dolgozók létszáma és felkészültsége "tekintetében. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mennyivel nehezebb nemzetközi helyzet, milyen elkeseredett osztályharc légkörében kelfétt dolgozniok a szovjet levéltárosoknak, mennyivel nehezebb volt a helyzetük mint nekünk és mégis megoldották feladataikat. Igaz az is, hogy a kormány minden erővel segítette munkájukat, gondoskodott megfelelő helyiségekről a levéltári szervek számára. Csernov szerint ezt a lehetőséget azonban nem használták ki megfelelően a levéltári szervek és sok helyen „a nép ellenségei minden módon törekedtek megakadályozni a kormányhatározat végrehajtását. Ennek eredményeképpen egyes területeken előfordult, hogy levéltárakat kiköltöztettek addigi helyiségeikből, és azok helyett az anyagok őrzésére kevéssé alkalmas vagy teljesen alkalmatlan helyiségeket adtak nekik." Az ilyen visszaélések elkerülésére rendeletet hoztak, amelynek értelmében a levéltári szerveket helyiségeikből csak a helyi VB engedélyével és ha a Központi Levéltári Igazgatóság panaszt emelt, csak a VCIK Elnökségének engedélyével lehetett kiköltöztetni.