Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Trudi Moszkovszkogo Goszudarsztvennogo Isztorika-Arhivnogo Insztyituta. Tom 5. Moszkva, 1954. / 212–218. o.

Irodalom. ez a rendelet, és csak rendeleteket ismertetünk, ezenkívül általánosan közismert tényeket — ugyanúgy mint Makszakov, anélkül, hogy igyekeznénk előre mutatni, utat jelölni. Tulajdohképpen mi is a jelentősége az ilyen megemlékező cikkeknek, ha nem az, hogy lemérje, mit tettünk helyesen, mit nem és főleg: mit kell tennünk? Érdekes számunkra mégis, mert ismételten rádöbbenhetünk, hogy milyen keveset tettünk mi abból meg, amit már megtett a szovjet levéltári szervezet. A magyar levéltárügy életében a döntő fordulat 1950-ben következett be, amikor létrejött a Levéltárak Országos Felügyelősége (LOF.), majd utódja a Levéltárak Országos Központja (LOK.) Ez komoly lépést jelentett azon az úton előre, amely még előttünk áll. Lehetővé tette a levéltárak egységes, szakszerű irányítását, az összedolgozást a levéltárak között. Ez volt az első lépés a központosítás felé, de sajnos az első lépést nem követték a többiek. Divatos nálunk arra hivatkozni, hogy ma az államnak sokkal komolyabb feladatai vannak, mintsem- részletesebben törődni a levéltár üggyel. De erre a „yigasztalásra" éppen Makszakov cikke méri a döntő csapást, amikor felsorolja, hogy a szovjet levéltárügy legalapvetőbb kérdéseit meghatározó rendeletek éppen a legharcosabb időkben, a Nagy Októberi Forradalom győzelme után, az intervenciós háború idején jöttek létre. Makszakov felsorolja, hogy milyen segítséget, jogot, hatáskört kapott a szovjet levéltárügy az államtól és ez tette lehetővé, hogy megfelelően szolgálja is az államot'. Mi megtettük a központosítás felé az első lépést, de mindannyian tudjuk, hogy ez csak félmegoldás. Bátran kimondhatjuk, hogy ez lényegében nem is központosítás. A felszabadulás utáni időszak mennyiségben és minőségben legjelentősebb anyagáról sejtelmünk sincs, ezt még csak meg sem közelíthetjük, a belügyi, honvédségi szervekről nem tudunk semmit, a szakszervezetek, a szövetkezetek iratanyagát — tudomásunk szerint — nem gyűjti senki. ; Tanulságunk Makszakov cikkéből igen komoly, — meg kell valósítani, következetesen keresztül kell vinni az igazi központosítást, mert ez a szocialista levéltárügy alapja, s amíg ezt meg nem csináljuk, addig mi mindig lemaradunk az ország egészének fejlődésétől. Szinte Makszakov cikkének folytatása A. V. Csernov cikke, az OSzSzSzK levéltárügyének építéséről az első ötéves terv idején. A bevezetőben Csernov elmondja, hogy az első ötéves terv időszaka nagy jelentőségű a szovjet levéltárak életében, és azért hasznos ezeknek az eseményeknek az ismertetése. Az eredményekből és hibákból tanulni lehet és e tapasztalatok sokat jelentenek a népi demokratikus országoknak is. Miután a Szovjetunió levéltárügyében jelentős szerepet játszott az OSzSzSzK levéltári munkája, ezért ismertetik azt. A szovjet levéltártudomány, • ugyanúgy mint a Szovjetunió népgazdasága, tudománya, kulturális élete elkészítette a maga ötéves tervét. Az OSzSzSzK levéltárosainak 1919. március végén lezajlott II. kongresszusán megvitatták "a levéltárak ötéves tervének főbb feladatait; ennek első pont jakérit szerepelt a levéltári anyag nyilvántartásba vétele, összpontosítása, azután az iratanyag rendezése, selejtezése, leltározása, tematikai leltár készítése, az állami és tudományos kutatószervek* feladatainak megfelelően. Az ötéves terv a levéltárak elé célul tűzte ki a tudományos kutatómunka megerősítését. A II. levéltáros kongresszus jelentős volt a szovjet levéltárépítés szempontjából. A kongresszus jelszavai voltak: a levéltárak legyenek a szocialista gazdaság szolgálatában, a levéltárak álljanak a tudomány szolgálatában, a levéltárak szolgálják a tömegeket. A levétárak ötéves tervének végrehajtása érdekében bizonyos szervezeti átalakításokat kellett végrehajtani. A levéltári szervek rendszerét és feladatait megillető rendeletek ebben az időben már nem voltak elegendők. A levéltérigazgatásról szóló új rendelet (amely 1929. január 28-án emelkedett jogerőre), meghatározta az OSzSzSzK Állami Levéltár Fondjának (GAF) állagát. Az Állami Levéltári Fondba tartoztak a szakszervezetek levéltárainak kivételével (ezek JL930-ban kerültek az Állami Levéltári Fondba) a köztársaság állami és társadalmi szerveinek működése során keletkezett iratanyagok és a forradalom előtti iratanyagok. A rendeletnek ez a fejezete meghatározza az egyes levéltárak gyűjtőkörét, a levéltári raktárak építésének sémáját, kifejti az irányelveket a levéltár jogait és feladatait illetően. A rendelet második fejezete a központi és helyi levéltári szervek funkcióival foglalkozott. Az OSzSzSzK levéltárügyének élén állt a VCIK Elnökségének közvetle}