Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Iványi Emma: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról / 184–204. o.

196 • Iványi Emma mennyiségű anyagot gyűjtöttek össze; férőhelyük kevés. A legtöbb levéltárban a magyar alapleltárakhoz hasonló segédleteket készítenek, s csak a nagyobb levéltárak rendelkeznek analitikus leltárakkal és tudományos igényű segédletekkel. A rendezési feladatok eddig eléggé háttérbe szorították a publikációs murikát.A rijékai és a noviszádi állami levéltár folyóiratot bocsát ki forrásanyagának közlése érdekében. Ezenkívül a jugoszláv levéltárosok kb. 250 tanulmányt és értekezést is írtak különböző folyóiratokba. Kiveszik részüket a népművelés feladataiból is. Az ún. „levéltáros hetek" alkalmával széleskörű propagandát fejtenek ki a\ levéltári anyag jelentőségének megismertetése érdekében. A törvények hathatósan szolgálják a levéltári fond védelmét, azonban az irattárak felügyeletére vonatkozó intézkedésük egyelőre nincs, annak ellenére, hogy a levéltárosok' már felvették a kapcsolatot az irattárak dolgozóival. Levéltárügyük szervezését korántsem tekintik lezártnak. Legsürgősebb feladatuk a korszerű szövetségi törvény megalkotása lesz. A hozzászólások tanulságait Ember Győző főigazgató annak megállapításával foglalta össze, hogy bár a levéltárügy fejlődése minden egyes országban sajátos vonásokat mutat, a legtöbb probléma minden országban közösen jelentkezik. A levéltárosok munkája csak akkor lehet eredményes, ha nem zárkóznak saját országuk határai közé, hanem megismerik a levéltári problémák megoldásának külföldi módszereit is. A magyar levéltárosok a múltban is törekedtek erre, anélkül, hogy sikerült volna szert tenniük a szükséges tájékozottságra. A jelen ülésszak sok lehetőséget nyújt az e téren mutatkozó hiányok pótlására. Az ülésszak utolsó előadását Vörös Károly, a Levéltárak Országos Központjának tudományos munkatársa tartotta „A levéltári anyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése" címmel.

3 Ez a probléma a magyar és külföldi levéltárosokon kívül a történészeket is erősen foglalkoztatja, ami a hallgatóság összetételéből is kitűnt: a történetkutató intézetek munkatársai nagy számban jelentek meg az előadáson. A hozzászólások sorát Charles Braibant nyitotta meg. Helyesléssel fogadta az előadó megállapíiásait, s utalt a francia levéltári gyakorlatra, amely szintén az irat- és mikrofilmcsere fokozására törekszik. Franciaország és Anglia története szorosan egybeszövődik, a két ország között a középkor folyamán valóságos szimbiózis alakult ki. Ezért a kutatók munkájának megkönnyítésére mindkét országban rendelkezésre áll egy-egy sorozat az Anglia és Franciaország között több évszázad alatt létrejött egyezményekből. Szoros kapcsolatban állt Franciaország Belgiummal is. A burgundi hercegek, akiknek Dijon volt a székhelyük, egyben flandriai grófok is voltak, Lille székhellyel. A belga központi tudományos kutatóintézet mikrofilmfelvételeket készíttetett a dijoni és lille-i levéltárak rájuk vonatkozó anyagáról. A belga oktatásügyi miniszter hat történész kíséretében személyesen utazott '^Párizsba, hogy a felvételeket megköszönje, s ezek másolatát az elhelyezésükre szolgáló felszereléssel együtt a francia levéltárak főigazgatójának átnyújtsa. Jelentős mikrofilmcserét bonyolítottak le Olaszországgal is. Savoyát ugyanis l&60-ban Franciaországhoz csa3 Megjelent a Levéltári Közlemények jelen számában.