Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Iványi Emma: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról / 184–204. o.

194 Iványi Emma van. a most folyó öt éves terv utolsó évében fog megjelenni. A csehszlovák levéltárügy szervezeti előnye abban áll, hogy mentesítette a levéltárakat sok adminisztratív munka elvégzésétől s ezeket a levéltári igazgatóságokra és az illetékes tartományi szervekre bízta. Az öt éves terv azt a feladatot rója a levéltárakra, hogy gazdag anyagukat hozzáférhetővé tegyék. a-kutatók számára, levéltári útmutatók és leltárak készítése útján. A levéltárosoknak sok esetben öt éves erőfeszítéssel kell elérniök azt, amit a tőkés társadalom egy egész nemzedéke elmulasztott. Ez a munka magas hivatástudatot kíván meg a levéltárosoktól. Emellett lehetővé teszik az arra alkalmas levéltárosoknak közérdekű témák feldolgozását is, különösen a kapitalista korszak hivataltörténetének köréből. Szükségét érzik levéltári kézikönyv és terminológiai szótár készítésének is; utóbbi feladatot a magyarokkal közösen oldhatnák meg. Státus viszonyaik 1955 óta kedvezők, pl. Szlovákiában megnégyszereződött a főiskolai képesítésű levéltárosok száma. Legsürgősebb tervfeladatuk a kapitalizmus korából, különösen az első Csehszlovák Köztársaság idejéből származó állagok feldolgozása. A régebbi anyag viszonylag jobban rendezett. A munkát bizonyos átlagteljesítmények alapján számított előirányzat szerint próbálják ütemezni, s ellátják a levéltárosokat a kellő módszertani útbaigazításokkal is. Módszereik a csehszlovák levéltárosok tapasztalatainak és Mityájev műve alapján a szovjet • tapasztalatoknak leszűréséből alakultak ki. A levéltári anyag feldolgozásán a selejtezést, az alapnyilvántartást, az anyag osztályozását és rendezését; az állagok összeírását és leírását, a leltározást, katalogizálást és mutatókönyvek készítését értik. A továbbiakban összefoglaló ismertetést adott arról, hogy a csehszlovák levéltárosok milyen alapelvek szerint végzik a fent megjelölt munkákat. A tapasztalatcsere igen hasznos lehet, mert a magyar és csehszlovák levéltárügynek sok közös és gyakran azonos érdeke van, főleg 3zlovákia területén. A szlovák és magyar nép együttélése egy állam keretében tükröződik a forrásokban is, és a levéltárak anyagának feldolgozása gyakran ugyanazon problémák elé állítja a két nép levéltárosait. Leonid Ivanovics Jakovlev hangsúlyozta, hogy a szovjet levéltárügy szervezete ma is az 1918-ban rögzített lenini elveken alapul. A levéltárügy újjászervezéséről és központosításáról szóló 1918. június 1-i dekrétum hatályon kívül helyezte a cári és az ideiglenes kormánynak a levéltárügyre vonatkozó minden rendelkezését. Lényege a következőkben foglalható össze: 1. A levéltári anyag állami tulajdon, az egész nép közkincse lett. 2. Megalakult az állami levéltári fond, amelynek egész anyagát a nép és a szocialista állam szolgálatába állították. 3. A levéltárügy irányítását a kormány vette kezébe s azt a Levéltárügyi Főigazgatóságon mint szervezeti és módszertani központon keresztül gyakorolja. 1938 óta a Belügyminisztérium a felügyeleti hatóság. A további fejlődés szempontjából jelentős a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsának 1941. március 29-i határozata, amely az állami fondról és az állami levéltári hálózatról szóló újabb intézkedéseket tartalmazza. A Szovjetunióban jelenleg az állami levéltáraknak három típusa található meg: központi levéltárak (számuk kilenc), helyi állami levéltárak, továbbá kerületi és városi állami levéltárak. Jakovlev elvtárs részletesen ismertette az egyes levéltártípusokban folyó munka-