Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Iványi Emma: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról / 184–204. o.

190 Iványi Emma emellett pedig nemzetközi kutatóintézetet kívánnak létesíteni, levéltárosok, fiatal tudományos dolgozók és tudósok részére. Ennek az intézetnek feladata lesz a levéltártudomány oktatása is, de ezenkívül lehetőséget fognak adni arra, hogy a világ minden részéről való tudósok előadásokat tartsanak itt nemzetközi vonatkozású kérdésekről, a diplomácia, a gazdaságtörténet és a társadalomtudomány területéről. Nedjalko Nedjalkov. előadta, hogy Bulgáriában a burzsoá rendszer idején állami levéltárak nem voltak, annak ellenére, hogy az értelmiség egy része követelte ezek felállítását. Az uralkodó osztály azonban jól tudta, mit jelentenek a burzsoá rendszer kizsákmányoló jellegének leleplezésében az összegyűjtött levéltári dokumentumok. Az iratanyag megsemmisítése, illetve, amint akkor nevezték, ,,az irattárak megtisztogatása" érdekében a legkülönfélébb miniszteri határozatokat hozták, egyes rendelkezéseket maga a cár írt alá. Különösen kedvezőtlen volt a helyzet a helyi hivataloknál és a vállalatoknál. Jóformán csak a tulajdonjogot biztosító iratok megtartását vélték fontosnak, de nem volt külön szerv, amely ezeknek összegyűjtésével is foglalkozott volna. Iratokat gyűjtöttek a tudósok, történeti műveik készítése közben, továbbá a Bolgár Tudományos Akadémia, a Szófiai Nemzeti Könyvtár és a Hadtörténelmi Levéltár, valamint egyes múzeumok; rendszeres levéltári munkát nem fejtettek ki, de iratőrző szerepük nagy volt. A felszabadulás után itt is a kormány gondoskodott a levéltárügy központi megszervezéséről. 1951-ben megalakult a Bolgár Népköztársaság Állami Levéltári Fondja, amely a hivatalok, társadalmi és gazdasági szervek és vállalatok, valamint tekintélyes politikusok és más kiváló személyiségek iratait foglalja magában. A levéltárügyi szervezet kiépítésében a'szovjet eredményeket vették alapul. Szófiában, két központi levéltár létesült, az egyik az 1944. szept. 9. előtt, a másik az ez után keletkezett iratok őrzésére. A megyei székhelyeken megyei levéltárak alakultak. A hivatalos irattárak rendbentartása érdekében mintaszabályzatot, majd átfogó utasítást adtak ki. Az irattárak dolgozói részére rendezett tanfolyamok eredményeképpen már eddig is sokat javult az ott folyó munka. Az anyaggyűjtés az állami levéltárak feladata, bár ezek mellett kisebb mértékben más intézményekben is keletkeznek kisebb gyűjtemények (könyvtárak, múzeumok; az Akadémia az akadémikusok és akadémiai intézetek anyagát őrzi). Az iratok rendezése a levéltárakban gondosan előkészített tervek alapján történik. A Belügyminisztérium levéltári osztálya szoros kapcsolatot tart fenn a tudományos intézetekkel és tájékozódik ezek szükséglete felől; rendszeresen figyelemmel kíséri a kormányhatározatokat és az ország társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésére vonatkozó rendeleteket, s a levéltári terveket ezek figyelembevételével készítteti el. Ezzel a módszerrel jól szolgálhatják a népgazdaság igényeit is. Az állami levéltárak rövid fennállásuk óta 300 000-nél több levéltári egységből álló mintegy 2000 állagot gyűjtöttek be és kb. 500 állag tudományos és technikai feldolgozását végezték el. Különösen értékes anyagra tett szert a Központi Állami Történelmi Levéltár. Itt vannak a részvénytársaságok, ipari szövetségek, politikai pártok, politikusok stb. iratai, a nemzetgyűlés és több minisztérium anyaga, a Fasizmus Ellen Küzdők Szövetségének, ;a Spanyolországi Önkéntes Nemzetközi Brigád résztvevői