Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Iványi Emma: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról / 184–204. o.

Az Országos Levéltár 200 éves jubileuma szövetségének, a Bolgár Népi Nőszövetségnek, a Legfelsőbb Gazdasági Tanácsnak stb. működését tükröző források. A megyei levéltárakban főleg a mezőgazdaság történetére vonatkozó anyag található. A kutatók száma állandóan növekszik. A Történelmi Levéltár állagaiban többszáz értékes albán vonatkozású iratot fedeztek fel, amelyeket mikrofilmen küldtek el az Albán Tudományos Intézetnek. A bolgár levéltárosok rendezési módszere egyre fejlődik, a leltári leírással együtt mutatók és katalógusok is készülnek. Abból a célból, hogy a hivatalok idejében értesüljenek a számukra szükséges levéltári anyag meglétéről, tematikai tájékoztatókat küldenek szét és találkozókat szerveznek meg a kutatókkal. Ugyanezt a célt szolgálják az egyelőre kisebb terjedelmű forráspublikációk. Legközelebbi feladatként azt tűzték maguk elé, hogy leltári leírásokat, áttekintéseket, útmutatókat készísenek elő közlésre. Maria Bielinska részletes beszámolót adott a lengyel levéltárügy helyzetéről. Lengyelországban a régi rendszer idején is voltak az oktatásügyi minisztérium felügyelete alatt álló állami levéltárak, általában rendezett, leltárakkal, katalógusokkal ellátott anyaggal, volt levéltári folyóiratuk is (az „Archieon"), de az anyag felhasználását megnehezítette a szétszórtság, a központi nyilvántartás hiánya. A második vijágháború alatt a levéltári anyag szétesett és nagy mennyiségben el is pusztult; a Varsói Központi Levéltárak pl. állagaiknak kb. 70%-át vesztették el. A felszabadulás után az 1951. márc. 29-i törvényerejű rendelet alapján szervezték újra a le vél tárügyet, most már a központosítás elve alapján. Ekkor alakult meg az Állami Levéltárak Főigazgatósága, a Minisztertanács fennhatósága alatt. Emellett mint tanácsadó és véleményező szerv a levéltári tanács működik, amelynek testületébe a tudományos élet kiváló személyiségei és a legképzettebb levéltárosok tartoznak. Ugyanekkor állapították meg az állami levéltári fond fogalmát is. Ez, röviden szólva, magában foglalja az ország múltjának és jelenének úgyszólván teljes irattermelését. Az állami levéltárak feladata az ide tartozó íratok gyűjtése, rendezése, számbavétele, selejtezése, megőrzése és használhatóvá tétele, valamint az anyaggal kapcsolatos tudományos kutató és kiadói tevékenység irányítása, továbbá az irattárak ellenőrzése. A három központi levéltár mellett van 17 vajdasági levéltár is, a Főigazgatóság felügyelete alatt, továbbá 60 kerületi levéltár, a vajdasági levéltárak felügyelete alatt. A lengyel állami levéltári fond abban különbözik más államok fondjaitól, hogy nemcsak a lengyel hivatali szervezet iratanyagát tartalmazza a XII. századtól kezdődően, hanem az 1792—1916 közötti időben Lengyelországot megszállva tartó porosz, osztrák és orosz cári hivatalok és intézmények, valamint a hitleri megszálló hatóságok iratait is. Az állagok rendezését az összetételüknek leginkább megfelelő munkautasítások alapján végzik. Eddig az anyag 53%-a rendezett és 42%-a leltározott. Az állami levéltárak terveiket a Lengyel Tudományos Akadémia és intézeteinek igényei alapján készítik. Az utolsó négy évben két nagy tematikai feltáró munkát végeztek: a munkásosztály és a munkásmozgalom történetének megírásához 7000, a lengyel falu és a parasztság történetére vonatkozólag 110 000 tematikai cédula készült. Széles körben folyik az iratok mikrofilmre vétele, az iratrestaurálás és a pecsétkonzerválás is. A Régi Iratok Főlevél^ára mellett működő kémiai-