Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Iványi Emma: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról / 184–204. o.
Az Országos Levéltár 200 éves jubileuma 187 ország küldhet levéltárosokat szakmai továbbképzés céljából. A tanfolyam nem á francia módszerek feltétlen érvényesítését, hanem a nemzetközi tapasztalatcsere biztosítását tűzte ki'célul. Ezután — kettős minőségben; egyrészt mint az Archives Nationales igazgatója, másrészt mint a kb. 40 000-re tehető francia levéltárak felettes hatósága — ismertette a francia levéltárügy 1945 utáni helyzetét. Elöljáróban kifejezte elismerését a magyar levéltári szervezetet szabályozó 1950. évi 29. törvényerejű rendelet iránt, amelynek többek között igen helyes intézkedése az, hogy a fent említett két funkciót két külön személyre ruházza. 1948-ban, főigazgatóvá történt kinevezése után első feladatának a központi igazgatás megszervezését tekintette, amely akkor meglehetősen embrionális állapotban volt. Ezzel párhuzamosan a leltárkészítés meggyorsítását is előirányozta, bár a leltározás munkája Franciaországban régebben is eléggé előrehaladt. Jelenleg új jegyzéket készítenek az 1937—1954 között készült leltárakról, amelyeknek terjedelme kb. 1000 oldal. A történészek sürgetésére megkezdték a gazdasági levéltárak szervezését, főleg mikrofilmezés útján. Az anyag továbbra is magánkézen marad, de a róla készült filmek bekerülnek az Archives Nationales-ba. A múlt század ipari forradalma során keletkezett üzemek, bankok iratainak lényeges részét lefilmezték. Egyes magánlevéltárak tulajdonosai be is szolgáltatják irataikat. Megszervezték a nyomtatványok levéltárát is. Gondot okoz a jelenlegi irattermelésnek, a jövendő történeti forrásanyagának biztosítása. Az Archives Nationales alkalmazottai egyelőre öt minisztériumban kiválogatják az iratok közül a történetírás számára használható forrásokat, a kiselejtezhető iratokat s végül azokat, amelyek az adminisztráció számára még szükségesek. Az irattárak feletti felügyeletet egyelőre még nem sikerült megvalósítaniuk. A selejtezésről szólva megemlítette, hogy azt, a beszámolóval egyetértve, szintén nem községi, hanem járási szinten szeretnék megoldani. Szoros kapcsolat áll fenn a francia levéltárak és a közigazgatás, illetve az oktatásügy között. Néhány megyei levéltárban dokumentációs központok működnek, amelyek bulletinokban kiadásra kerülő közigazgatási, gazdasági és szociális adatokat gyűjtenek össze; ezek a bulletinok a modern történetírás hasznos forrásai. Ezenkívül az Archives Nationales-ban és 15 megyei levéltárban oktatásügyi szolgálatot szerveztek. Ide az oktatásügyi minisztérium tanárokat küld ki, akik a levéltárosokkal együtt állandó vagy időszaki kiállításokat szerveznek a tanulóifjúság számára, s így eleven kapcsolatot teremtenek a tanulók és szülőföldjük múltja között. Helyesléssel vette tudomásul, hogy Magyarországon a levéltárügy jelenleg a Minisztertanács felügyelete alá tartozik; ennek révén a levéltárak kapcsolatot tarthatnak az ország életének egész éfhálózatával. Ugyanezt szeretnék kivívni a francia levéltárak számára is. Véli Dedi beszámolt Albánia nagyarányú fejlődéséről. Ennek keretében sokat tesznek a közoktatás, a kultúra és a tudomány fejlesztéséért. A múlt népellenes rendszereiben szó sem lehetett archívum létrehozásáról, levéltári anyag gyűjtéséről s ezeknek a tudományos kutatók rendelkezésére bocsátásáról. Ilyen terv az uralkodó klikk erős ellenállásába ütközött volna, amelynek nemcsak hogy nem állt érdekében a kultúra terjesztése a néptömegek között, hanem feledésbe akarta burkolni saját mesterkedé-