Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Iványi Emma: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról / 184–204. o.
188 Iványi Emma seit, cselszövéseit, azt a módot, ahogyan a népi mozgalmak lelkes úttörőinek félrevezetésével hatalomra jutott.^ így az albán archivisztikának nincs tudományos hagyománya. Csak az ország felszabadulása után, 1948-ban jött létre, mint az Albán Népköztársaság Tudományos Intézetének egyik osztálya, a csekély dokumentációs anyagra támaszkodó történelmi archivum. 1951-ben minisztertanácsi határozat hívta életre az Országos Állami Levéltárat, a Belügyminisztérium fennhatósága alatt, azzal a rendeltetéssel, hogy a felszabadulás előtti és utáni időből származó iratokat gyűjtsön. 1955-ben alakult meg az Albán Népköztársaság Állami Alapja, s ezzel egy időben a Levéltárak Igazgatósága és a tőle függő két levéltár: az Albán Népköztársaság Központi Levéltára és a Központi Történelmi Levéltár. A XVI. század végéig visszamenőleg változatos forrásanyagot gyűjtöttek össze a török megszállás korára vonatkozólag. Sokkal teljesebb az újabb idők iratanyaga. Érdekes dokumentumaik vannak az albán újjászületés korából (1878), Albániának a török alól felszabadulása idejéből, a függetlenség kikiáltásáról (1912), amelyek a népnek a nemzeti ügyért való szakadatlan harcát tükrözik. Jelentősek az albán kolóniák levéltárai; a külföldön élő kolóniáknak fontos szerepük volt az ország nemzeti mozgalmainak irányításában. Említésre méltók egyes albán személyiségek, mint De Rada olasz emigrációban élt költő, a függetlenségi mozgalmakat vezető Bajram Curri és Themistokli Germenji levéltárai. 1912 óta egyre szaporodik az olyan természetű iratok száma, amelyek az ország .belső helyzetét részleteiben is tükrözik. Bőséges dokumentumaik vannak az első világháborúról, az 1920-as párizsi béketárgyalásokról és az olasz imperialisták ellen 1920-ban viselt ún. vlorai háborúról, az albán függetlenségért küzdő 1920. évi lusnyai kongresszusról, továbbá a legújabb időkben iezajlott s Albánia gyarmatosítására törekvő német—olasz megszállás idejéből. A Történelmi Levéltár tudományos központtá válik, amely nagymértékben járul hozzá az albán történelem megírásához. Az albán levéltárügy előtt a fejlődés hosszú útja áll, amelyen a baráti államok levéltárosainak segítségével minél gyorsabb léptekkel kívánnak végighaladni. Walter Nissen hozászólását rövidre fogta, mivel egy évvel ezelőtt két előadást tartott Magyarországon a német levéltárügy helyzetéről. Ezúttal kitért a nyugatnémet levéltárügy egyes problémáinak ismertetésére is. Németország egyesítésének előmozdítása érdekében ugyanis élénk szakmai kapcsolatokat tartamiak a nyugatnémet levéltárosokkal. A Német Demokratikus Köztársaság levéltárügye központosított, a Belügyminisztérium fennhatósága alá tartozik; megítélése szerint kedvezőbb volna a Minisztertanács fennhatósága," úgy ahogyan most Magyarországon van. A Német Szövetségi Köztársaságban hiányzik a központosítás, a levéltárügy az egyes szövetségi államok ügye. A német levéltári anyag értékesebb része az NDK-ban van, a központi jellegű iratok, a központi birodalmi hatóságok levéltárai a háborús események folytán itt maradtak. A német birodalmi állagok és a porosz állam levéltárai a potsdami és merseburgi központi levéltárakban vannak és a kutatás számára hozzáférhetők. Értékük megnövekedett azóta, amióta egy évvel'ezelőtt a Szovjetunió visszaadta a birodalmi és a porosz Külügyminisztériumnak kint levő iratanyagát. A Külügyminisztérium politikai hivatalának iratai Nagybritanniában és az Egyesült Álla-