Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

Pe.tar Mijatev egészen a háború végéig az állami levéltár, a bolgár levéltárügy számára határozott és világos irányt jelentő, sokéves eszméjének felújítása szóba sem jöhetett. A szétszakítottság, esetlegesség és némelykor ösztönösség mind a levéltári anyagok gyűjtésében, mind rendezésükben most is tovább folyta­tódott. Ahelyett, hogy az ugyanazon irattárakból származó, egynemű levél­tári anyagok különböző helyeken való gyűjtésének véget vetettek volná — amint ez irányban 1924-ben a Megújhodáskori Levéltár és a Nemzeti Könyvtár levéltárának fúziója, valamint a már fentebb felsorolt levéltári anyagok egy helyen való összegyűjtését a szófiai Nemzeti Könyvtárra bízó törvény révén már történt intézkedés, — most újból felbukkantak olyan új intézmények, melyek ugyanazon fajtájú iratanyagok gyűjtését tűzték ki célul. így pl. az 1942. folyamán újonnan létesített Városi Levéltár 17 valódi feladatai — ti. a főváros történetére vonatkozó források felkutatása, rende­zése, osztályozása, rendszerezése és általában a velük kapcsolatos egész levéltári munka ellátása — mellett elkezdett gyűjteni tekintélyes íróktól, tudósoktól, államférfiaktól stb. származó irodalmi és egyéb anyagokat is, melyeknek azonban a főváros történetéhez semmi közük sem volt. 38 így azután bekövetkezett az a helytelen állapot, hogy egy és ugyanazon irat­tári fond anyagai különböző helyekre kerültek él és a köztük levő szerves kapcsolat ily módon elsikkadt. De nemcsak ez történt. E szerencsétlen hely­zet következtében a levéltári anyagokat vásárló intézmények között egy­fajta, kevéssé kollegiális konkurrencia is támadt, bár a pénzt egy helyről kapták.' Levéltári anyagok, egyes lelkiismeretlen tulajdonosainak mindez alkalmat adott arra, hogy a levéltári dokumentumokkal valósággal szégyen­letes kereskedelmet űzzenek és árukat indokolatlanul felverjék. (Persze azt sem szabad gondolni, hogy ha az állami, társadalmi és magán irattárak gyűjtésére és megőrzésére egyetlen központi hely szolgál, ez kizárja más levéltári jellegű intézmények létezését. Szükséges azonban, hogy e többi intézmény feladatait és gyűjtőkörét szigorúan meghatározzák.) 1944. szeptember 9-e után az évtizedeken keresztül megoldatlan és a háborús évek alatt elaltatott levéltári kérdés újból felbukkant. S bár most még erélyesebben és még nagyobb kitartással vetették fel, az első időben semmiféle konkrét eredményt nem ért el. A sajtóban napvilágot láttak ugyan az állami levéltár felállítását sürgető és a levéltári doku­mentumanyag felelőtlen és válogatás nélküli megsemmisítésének meg­szüntetése érdekében a levéltári örökség számára általában több gondos­37 Az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejötte után beolvadt ebbe, megkapva ott az őt megillető helyet. 38 Itt kell megjegyeznünk, hogy a szófiai Nemzeti Könyvtáron kívül még az Egyházi Múzeum, a Vazov-Múzeum (mely most már a Bolgár Tudományos Akadé­miához tartozik), a plovdivi Nemzeti Könyvtár (most „Ivan Vazov Állami Könyv­tár"), a sumeni (ma kolarovgrádi), tirnovoi, szvistovi, lovecsi, ruszei múzeum és szerte az országban számos városi és falusi olvasókör is gyűjtött levéltári anyagokat. Bár gyűjtőkörük szigorúan meg volt határozva, (ti. csak olyan anyagot gyűjthetnek, mely közelről érdekli őket) kereteiket mégis túllépték és gyűjteni kezdtek mindent, ami csak a kezük ügyébe került.

Next

/
Thumbnails
Contents