Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

176 Petar Mijatev „a levéltári osztály könyvtárosa köteles elvégezni és teljesíteni" egész sereg munkálatot, mely 12 pontbari van összegyűjtve és az anyag sokoldalú feldolgozását érinti. A 179. pont szerint munkájában őrök segítik. Azzal a kérdéssel azonban kevesen foglalkoztak, hogy e könyvtáros és ezek az őrök (kiknek száma különben 1944. szeptember 9-ig nem volt több egynél) minden olyan szakképzettség hiányában, ami megfelel a rájuk bízott fontos és felelősségteljes feladatoknak, elegendők-e az óriási munkára. A Nemzeti Könyvtár vezetői, akiknek a levéltárügyet és a vele kapcsolatos problémákat föl kellett volna dolgozniuk, mindig véletlenül odakerült személyek voltak, tanárok vagy írók, s azonfelül, hogy a könyvtári levéltár részére egyes anyagok felkutatásáról és megszerzéséről gondoskodtak, semmivel vagy majdnem semmivel nem járulhattak hozzá a bolgár levéltári tudományhoz és levéltárügyhöz. Ennek következtében a levéltárügy évtizedeken keresztül egészen népszerűtlen és háttérbe szorított ügy maradt. A Közoktatásügyi Minisztérium, a Nemzeti Könyvtár és a Legfelsőbb Számvevőszék közti levelezés eredményeként még 1922-ben megőrzés céljából a Könyvtárba kerültek 1879-ből 33, 1880-ból 31 megyei bankfiók iratcsomói, 1885-ből a Hadügyminisztérium, Pénzügyminisztérium, Belügyminisztérium, Igazságügyminisztérium, Közoktatásügyi Minisztérium és Külügyminisztérium 166 iratcsomója, 1886-ból 117, a plovdivi bankfiókból származó iratcsomó és 1888-ból 113 egyéb iratcsomó. Ebben az évben a leltárak szerint összesen 400 iratcsomó érkezett be 142 kötegben. 1924-ben a Nemzeti Könyvtár könyvtári bizottsága attól indíttatva, hogy a levéltári anyagokat ne két helyen, (a Könyvtárban és a múzeumban) őrizzék, — a

1 tudományos igények kielégítése érdekében, avégett, hogy az összes okmányok egy helyen legyenek, ahol az összegyűjtésükkel járó időveszteség nélkül lehet rendezni, őrizni és felhasználni őket, úgy döntött, hogy a Megújhodáskori Levéltárat a Könyvtár levéltári osztályához csatolja. Ez még ugyanabban az évben meg is történt. Ugyancsak abban az évben Bozsán Angelov igazgató

31 már a könyvtári személyzet (beleértve természetesen a levéltári dolgozókat is) szakképzettségének a kérdését is fölveti. „Állandó személyzet szükséges — mondja egyik hivatalos beszámolójában, melyet a minisztériumhoz intézett —, mely rendszeresen munkájának szenteli magát."

32 A levéltári osztály vezetőjét és a többi' könyvtári osztályvezetőt illetően Bozsán Angelov megfelelő képzettséget és felkészültséget is tervbe vesz. Mindez azonban sem akkor, sem később nem valósult meg. Az 1921. évi közoktatásügyi törvényben kilátásba helyezett Levéltári Osztályt hivatalosan is csupán 1924-ben nyitották meg s vezetőjévé' egy gimnáziumi tanárt neveztek ki. Ez a késés helyiséghiány következménye volt, melyben az új könyvtárépület kezdettől fogva szenvedett. 1924. április 1-én adták át a Megújhodáskori Levéltárat, mely 222 mappából és nap31 Angelov Bozsán. Szül. 1873. Bolgár irodalomkritikus és történész. Számos szépirodalmi tankönyv szerkesztője, tanár, majd a Nemzeti Színház, később a Szófiai Nemzeti Könyvtár igazgatója. Betöltött még egyéb hivatalokat is. > 3- Veliko Jordanov, i. m. 288. lap.