Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

A bolgár levéltárak 1878—1951 177 lóból, továbbá dr. Szeliminszki 10 mappát és 6 füzetet felölelő irattárából s 1—72. számú kéziratokból áll. Mindezeket az anyagokat 12 leltári könyvbe vezették be és 6000 kartoncédulán részletezték. Az új osztály vezetőjéül beosztott D. T. Sztrasimirov a Könyvtár 1924. ^évi Évkönyvében megjelent beszámolójában közli, hogy a Megújhodáskori Levéltár és a Levéltári Osztály egybeolvadása után a Könyvtárban régebben elhelyezett levéltári anyagokat „nagy csomagokba kötötték, majd a különböző szobákban rendetlenül szekrényekbe rakták, a kormányzati irattárakat pedig ugyanígy a régi könyvtári épület pincéjében halmozták fel". Ez utóbbiak ott hevertek a második világháború kezdetéig. De az akkori felelős és hatalmi tényezők nem is gondoltak rájuk még akkor sem, mikor 1941—42. folyamán rendelet érkezett a Könyvtár és a Levéltári Osztály értékesebb anyagainak evakuálására. így ezek az iratok, melyek a felszabadulás utáni Bulgária egész történetét magukban rejtették, ott égtek el a bombázások alatt, úgy ahogyan évekkel azelőtt megőrzés végett odaszállították anélkül, hogy tartalmukat illetőleg bármikor is beléjük tekintettek volna. A Levéltári Osztály első vezetőjétől kapott adatok szerint a Könyvtárnak 1920-^25. között átadott állami iratok száma körülbelül 80 000-re volt tehető. Így gondoskodtak az akkori hatóságok a levéltárakról! A Megújhodáskori Levéltárnak a Nemzeti Könyvtár Levéltári Osztályába való beolvadása tehát nem vitte előre a bolgár levéltárügy fejlődését. Nyomorúságos körülmények, elégtelen helyiségek, szakképzett személyzet hiánya — ezek jellemezték a bolgár levéltárügyet az utóbbi kéthárom évtizedben. A Nemzeti Könyvtár keretében levő sajátos típusú bolgár állami levéltárról, melynek a hazai levéltári munka számára irányt kellett volna szabnia, igazgatója ilyen leírást ad: „Az átjáró szobát, melyben a levéltári anyag el van helyezve, spanyolfal választja szét. Két nagy szekrény a megújhodáskori dokumentumokkal, egy cédulás katalógusszekrény, egy nagy asztal és három szék áll benne. S mindez a spanyolfal mögött, kilenc négyzetméternyi területen, négy ajtó és két ablak között terül el. Ez az osztály olvasóterme is. Ide járnak kutatni az egyetemi tanárok, írók, egyetemi hallgatók stb. Az asztalnál azonban legföljebb három ember dolgozhat." Ugyanebben a szellemben folytatódik tovább a leírás. Ilyen körülmények között kezdte el és folytatta munkáját hosszú évek során át a Bolgár Állami Levéltár. Az intézményt, melyben „körülbelül százezer okmányt őriztek megújhodásunk korából és újabb állami és politikai történetünkből, egy vezető és egy őr irányította.

34 Anélkül, hogy kitérnénk a Nemzeti Könyvtár Levéltári Osztályába 1924. után beérkezett személyi és társadalmi irattárakra, csak azt említjük meg, hogy a levéltári anyagok felkutatásán és megszerzésén kívül a Levéltári Osztályon már az anyag modern elrendezését, leltározását és tárgyi 33 Szeliminszki Iván. 1799—1867. Az elnyomatás idején a bolgár nemzeti öntudat egyik nagyhatású ébresztője és ébrentartója. Az 1821-i, a török uralom alóli felszabadulást célzó felkelés egyik bátor harcosa. Orvosi tanulmányait Olaszországban végezte. Különösen az egyházi függetlenségért vívott küzdelemben tűnt ki. 34 Veliko Jordanov, i. m. 304. lap. 12 Levéltári közlemények