Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

Petar Mijatev filozófiai- és társadalomtudományi osztálya előtt az azóta elhunyt Szp. Kazandzsiev, az Akadémia akkori tudományos titkárának 1947-ben tartott beszámolójából. (Mint ismeretes, 1947-ben újból fölvetődött egy állami levéltár létesítésének kérdése.) 1934-ben Kazandzsiev még részt vett egy tárcaközi bizottságban, melyet a minisztertanács azzal bízott meg, hogy dolgozzon ki szabályzatot a régi állami irattárak selejtezésére, összegyűjtésére és megsemmisítésére. Ez a bizottság sokszor ülésezett, megtárgyalta az állami irattárak állapotát és hét évenkinti periodikus megsemmisítésüket, de semmi lényegeset nem tett, csupán megállapította- a következőket: 1. A régi irattárak megsemmisítése végtelenül önkényesen és felelőtlenül folyt. Mindig a helyiséghiány diktálta és mindennemű konkrét utasítás nélkül, legáltalánosabb rendelkezések alapján történt. A munkát végző személyzet tapasztalatlan volt és gyakran nem is volt tisztában munkájának értelmével. A Belügyminisztériumban a megsemmisítést közrendőrök végezték, akik a minisztérium udvarán tüzet raktak és a régi irattárakat minden előzetes átvizsgálás nélkül belehajigálták. így jártak el a szolgák a többi hatóságnál is. 2. A megsemmisítés majdnem minden esetben, az irattári anyag történeti értékére való tekintet nélkül történt és megtartásuknál csupán az iratoknak az ügyvitel számára való fontossága volt az irányadó. így ha lejárt az egyik vagy másik iratban foglalt határidő, megszűnt az irat ügyviteli értéke is és megsemmisítették. Ilyen módon semmisítették meg pl. a Belügyminisztérium összes iratanyagát, beleértve a cári ukázok eredetijeit is 1900-ig. A Közoktatásügyi Minisztériumban megsemmisítették az első megyei iskolai felügyelők terjedelmes beszámolóit, melyek az oktatásügyi szempontokon túlmenőleg is értékes adatokat tartalmaztak a bolgár nép és föld közvetlenül a felszabadulás utáni állapotáról. Az Igazságügy minisztériumban eltűntek a bolgár politikai .és társadalmi életre fontos politikai perek iratai. Nyilvánvalóan az érdekelt személyek gondoskodtak arról, hogy a perek nyomai teljes dokumentációjukkal egyetemben megsemmisüljenek. A Pénzügyminisztériumban, ahová átvitték, megsemmisült az egykori Kelet-Rumélia irattárainak nagy része. Ez utóbbi levéltár egészen megsemmisült volna, ha véletlenül az Akadémia emberei nem szereztek volna tudomást sorsáról és idejekorán nem avatkoztak volna be.

25 Történelmünkkel szemben még a bolgár haza legnagyobb ellenségei sem foglaltak el ilyen álláspontot. 3. Az állami irattárak megsemmisítése minden hetedik évben periodikusan történt. S mivel a vonatkozó rendelkezésekben nem volt semmiféle alapelv és nem jutott kifejezésre konkrét módon a megőrzendő irattári anyagok történeti és kulturális értéke, megmaradásuk mindig a véletlen műve volt. Nagyban függött a régi személyzet szubjektív, tárgyilag tehát nem mérvadó értékelésétől, mély. emlékezett egyes iratokra és iratcsomókra és elérte azok megtartását. A történelmileg értékes levéltári anyagok megőrzését illetően tehát nem volt és nem is lehetett semmiféle állandóság és következetesség. Az Állami Levéltár valamely jövendő tudományos dolgozója joggal csodálkozik majd, miért maradtak meg bizonyos 25 Ezt az anyagot az Akadémián helyezték el, ahol 1952-ig őrizték, majd átadták a szófiai Állami Történeti Levéltárnak.