Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

A bolgár levéltárak 1878—1951 173 anyagok az egyik időközre vonatkozólag, míg a másik időközre hiányoznak. S kutatásait — magától értetődően — akadályozni fogják ezek a hiányok.

26

' De térjünk vissza újból időrendi vázlatunkhoz. A Közoktatásügyi Minisztériumnak a Nemzeti Könyvtárhoz intézett, 1921. június 28-án, kelt leveléből kitűnik, hogy a Pénzügyminisztérium engedélyezte a szófiai számvevőszék 1879—1907 közötti régi irattárának megsemmisítését, mivel további őrzésére alkalmas helyiséggel a számvevőszék nem rendelkezett. A Közoktatásügyi Minisztérium által kinevezett kulturális bizottság megvizsgálta a megsemmisítendő iratokat és azt javasolta, hogy az 1879—1880. évig terjedő iratokat, valamint az 1885—1886. évieket őrizzék meg. Hogy a közbeeső évekre, azaz az 1881—1884 és 1887— 1907 időközre vonatkozó iratokkal mi történjék, arra vonatkozólag az említett bizottság nem nyilatkozott s így el kell fogadnunk azt, hogy ezen iratokat megsemmisítésre ítélték. De nem ismerjük e bizottság tagjait, sem azt, hogy vajon rendelkeztek-e-ilyen fontos és felelős munkához megfelelő színvonalú szakértelemmel. Fontos megjegyezni, hogy noha a bizottságot azért nevezték ki, hogy „vizsgálja meg a kérdéses iratokat és nyilatkozzék: megsemmisítésük lehetséges-e vagy sem", a bizottság aligha vizsgálta át * őket behatóan s arról nyilatkozott, hogy mely évekből való anyagot kell megőrizni. Ugyanazon év szeptemberében a Közoktatásügyi Minisztérium újból a Nemzeti Könyvtár igazgatóságához fordult azzal a kérdéssel, lehetne-e megőrzés végett ott összegyűjteni a fent említett irattárakat. A Könyvtár vezetősége közölvén azt, hogy már egyéb ilyen iratokat is őriz helyiségeiben, igenlő választ adott és hozzátette, hogy azokat majd „átvizsgálják, tanulmányozzák és elhelyezik a még 1914. óta épülő könyvtári raktárba", .megőrzendő belőlük mindazt az anyagot, ami a bolgár állami élet fejlődésére vonatkozólag jelentőséggel bír.

27 A Nemzeti Könyvtár igazgatójának e szavaiból még nagyobb biztonsággal ki lehet következtetni, hogy a kinevezett bizottság az irattárakat sem meg nem vizsgálta, sem át nem tanulmányozta, hanem egyszerűen csak messziről nyilatkozott arról, hogy mit őrizzenek meg és mit ne. Az említett állami iratoknak a Könyvtár épületében való megőrzésével a Könyvtári Tanács csupán 1923-ban foglalkozott. A Tanács döntése szerint csak ideiglenes megőrzésre fogadják el a szóbanforgó iratokat, átvizsgálásuk után csak azt tartják vissza, ami „a Könyvtár céljai szempontjából valamilyen érdeklődésre tarthat számot". Az egész állami irattári . anyagot illetően a Tanács úgy találta, hogy az eljövendő állami levéltár szempontjából nincsen nagyobb jelentősége, annál is inkább, mivel e szükségletekhez képest a Könyvtár épülete teljesen elégtelen. E véleményét és / döntését a Könyvtári Tanács Szt. Sztanimirov igazgatón keresztül eljuttatta a minisztériumnak és kifejezetten aláhúzta azt, hogy a kérdéses levéltári anyag alapja lehet az eljövendő állami levéltárnák, melyet a többi országhoz hasonlóan Bulgáriában is meg kell alapítani. A Tanács e határozatával -' A beszámoló az Akadémia levéltárában található. 27 Veliko Jordanov, i. m. 276—277. lap.