Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.
A bolgár levéltárak 1878—1951 , 171 ban". 22 Az első három terem nyilvánvalóan raktárnak és a személyzet helyiségei számára volt szükséges. 1922-től 1924-ig a,Nemzeti Könyvtár jelentős gyarapodást ért el levél\ári anyagokban. Megemlítendő ebből Szv. Milarov 23 levéltára, mely 587 levélből áll, közülük a legkorábbi 1846-ból származik. Ezt leltár szerint mutatták be, anyagát azonban a Könyvtári Tanács 1922 júlitó határozata értelmében a Nemzeti Könyvtár (ahol a török hódoltság alól -való felszabadulás utáni anyagok maradtak) és a Néprajzi Múzeum Megújhodáskori Levéltára között (mely a felszabadulás előtti anyagokat kapta) osztották szét. Ugyanabban az időben jutott hozzá a Könyvtár Kiriak Cankov, Ivan Kaszabov irattáraihoz, Kuzman Sapkarev iskolai okirataihoz és Grigor Nacsovics irattárának egy részéhez. 24 1921-ig a levéltári anyagok, személyi és társadalmi iratok gyűjtése, az 1909. évi törvény és annak 1919. évi kiegészítései ellenére — melyek szerint az ilyen iratok gyűjtése és elhelyezése a Nemzeti Könyvtár hatáskörébe tartozik — alkalomszerűen folyt s ez így ment mindvégig továbbra is, mert noha a törvény érvényben vált, kevesen ismerték és kevesen tartották meg. A levéltári anyagok gyűjtése a Nemzeti Könyvtár részéről így különböző időkben egy-egy igazgató és egyéb könyvtári tisztviselő személyes igyekezetének volt köszönhető. A személyi éjs társadalmi irattárak mellett időszakonként vagy esetlegesen eljutottak a könyvtárba (az akkor fönnálló törvény rendelkezései ellenére) állami, azaz a bolgár állami szervek felszabadulás utáni tevékenységéből származó iratok is. Az állami szervek ui. csak bizonyos ideig őrizték meg irataikat. Őrzésük azonban nem megfelelő módon történt, az irattárak a célra nem. alkalmas helyiségekben voltak felhalmozva, s ott is csak addig, amíg ezek a helyiségek képesek voltak befogadásukra. Mint mindenütt a világon, Bulgáriában is, az állami hivatalok sokoldalú tevékenysége folytán iratok halmozódnak fel, melyek elhelyezése és összegyűjtése az államnak külön gondot jelent. Előbb-utóbb fölmerül tehát a kérdés, mi történjék a folyó ügyvitelből kieső állami iratokkal s hogyan lehet helyet találni az újonnan létrejövök számára. Ez a kérdés a bolgár közigazgatás számára akkor merült föl, amikor az állami szervek két-három évtizedes tevékenysége Után irattáraik már túl voltak zsúfolva iratokkal, úgyhogy a tehertől való mentesítésük érdekében cselekedni kellett valamit. Ami azonban ennek megoldásaképpen történt, annak eredménye értékes levéltári anyagok tömeges és teljesen felelőtlen megsemmisítése lett. Még mintegy húsz évvel ezelőtt is a folyó ügyvitelből kikerült iratokat hét évenkint periodikusan megsemmisítették. Hogy ez miként történt, jellemzően mutatja egy részlet a Bolgár Tudományos Akadémia 22 Veliko Jordanov, i. m. 274. lap. 23 Milarov Szvetoszláv. 1850—1892. Az első bolgár publicistaírók egyike. Számos bolgár és idegen folyóirat meg újság szerkesztője és munkatársa. 24 Cankov Kirják. A bolgár felkeléseknél — Karavelov Ljubennel, Chrístovovai, Levszkivel és másokkal együtt jelentős társadalmi tevékenységet fejtett ki. — Kaszabov Iván. 1837—1911. Közismert nemzetközi és alkotmányjogász. — Sapkarev A. Kuzman. 1834—1909. Közismert bolgár etnográfus és folklorista. — Nacsovics D. Grigor. 1845—1920. Híres publicista. Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulása körüli időkben jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki.
