Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

A bólsár levéltárak 1878—1951 169 általa összegyűjtött teljes levéltári és egyéb anyagot a Megújhodási Múzeumnak adta át. Sismanov Pedagógiai Múzeuma rövid ideig létezett. A minisztériumi könyvtáron keresztül hamarosan iskolai múzeummá alakult át. Mikor pedig abban az időben Néprajzi Múzeum alakult, a Megújhodás Korának Levéltárát ahhoz csatolták „nem a tárgyak rokonsága miatt, hanem azért, mert eleinte igazolni kellett egy külön, néprajzi anyagok számára alakított múzeum létezését" — ahogy a Nemzeti Könyvtár igazgatója magát a minisztériumhoz beadott egyik jelentésében kifejezte. „A levéltárnak a múzeumban való őrzése tehát értelmetlenség" — mondja a továbbiak során ez a beszámoló — ,,s ideje volna megérteni, hogy valóban éles ész kell annak megértéséhez, hogy a bolgár nép ruhái és iparoseszközei között irodalmi dokumentumok — újságok, folyóiratok, könyvek, levelek stb. — is őrizhetők".

16 A könyvtári munka mellett a Nemzeti Könyvtár különösen a levéltári anyagok gyarapítására fordított sok gondot. 1919 végén ide tették le a tirnovói 6. gyalogezred történelmi levéltárát, amely az ezred ügyeit tartalmazta 1877-től 1885-ig. * Ez idő tájt, azaz 1919-ben kezdenek első ízben beszélni arról, hogy az állami levéltár külön épületet kapjon. A kérdés eldöntésére vonatkozó javaslat azonban teljesen szerencsétlen volt: „Az legyen a megoldás, hogy miután elkészült [a Könyvtár] új épülete a Katonai Klubbal szemben, a mostani tartassék meg az állami levéltár részére."

17 Ha Szt. Csilingirov, a Könyvtár akkori igazgatója, értett volna valamicskét a levéltárügyhöz és a levéltári technikához, nem is javasolhatott volna ilyesmit. Ha ui. a Rakovszki-ütcában levő régi könyvtári épület nem volt alkalmas könyvtári szükségletekre, még inkább alkalmatlan volt a levéltár céljaira. Javaslatának jelentősége így inkább magában abban az addig még meg nem formulázott eszmében rejlik, hogy az állami levéltárnak külön épület szükséges. A könyvtárigazgatók jelentései tartalmaznak adatokat a Könyvtár állományának évenkinti gyarapodásáról. Köztük találunk a levéltári dokumentumokra vonatkozó adatokat is, anélkül azonban, hogy számukról és állapotukról bármi konkrét adatot is szolgáltatnának. 1921-ben — de már megelőzőleg is — D. T. Sztrasimirov mint a Nemzeti Könyvtárba beosztott tanító „rendbeszedte és leltározta a Megújhodás Korának Levéltárát".

18 Aligha, lehetett szó valamilyen különleges ,vagy a levéltártudomány szempontjából készült tudományos rendezésről vagy leltározásról. Hiszen ez a levéltár még nemrég is régi mappákban állott, kartotékja tökéletlen volt és a levéltári követelményeknek megfelelően alig volt rendezve. Ugyanakkor azonban a Könyvtárnak a levéltárról való gondoskodása túlment a levéltári anyagok egyszerű és közönséges felkutatásán és megszerzésén,'valamint a fennálló szűkös és kedvezőtlen viszonyok között az í6 Veliko Jordanov, i. m. 248—249. lap. 17 A Nemzeti Könyvtárnak a Rakovszki utcában állott, ma imár nem létező épületéről van szó. 18 Veliko Jordanov, i. m. 268. lap.