Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

164 Petar Mijatev Ennek ellenére sem szabad azonban azt hinni, hogy a megmaradt levéltári anyaggal kapcsolatos munka csupán gyűjtésre és válogatás nélküli felhalmozásra korlátozódott. Felhasználhatósága érdekében történt egy és más az anyag rendezése, mondhatnók levéltári feldolgozása terén is. De a munkában résztvevők száma csekély, felkészültségük az ilyen munkára még hiányos volt, s a munkájuk során alkalmazott módszereik sem feleltek meg a követelményeknek.

2 De mindjárt a felszabadulást követő évben, egyidejűleg az új állam megszervezésével és megszilárdításával hozzáfogtak az ország történelmi emlékeinek összegyűjtésére hivatott művelődési intézetek, könyvtárak és múzeumok felállításához. így az 1879-ben Szófiában létesült Nemzeti Könyvtár könyveken kívül a levéltári anyagok gyűjtését is elkezdte, s ugyanezt a célt tűzte ki maga elé az akkori Közoktatásügyi Minisztérium is. Az utóbbinak egy leendő múzeum számára kezdődő anyaggyűjtése a levéltári anyagokra is kiterjedt. Megindult a bolgár, török és egyéb dokumentumoknak a Nemzeti Könyvtár számára történő ajándékozása. Az így ajándékozott dokumentumokat azután — legnagyobbrészt a felszabadulás előtti török kádi-iratokat — hozzácsatolták a Könyvtár alapítása óta összegyűlt levéltári anyaghoz. A Könyvtár leendő levéltárának alapját így tulajdonképpen az akkor legnagyobb számban található török levéltári iratok jelentették. A „legalábbis még megtalálható" levéltári anyagok gyűjtése érdekében, „hogy megóvjuk őket az idő fogától" 1890-ben a Közoktatásügyi Minisztérium kiadásában megjelenő „Szbornik za národni umotvorenija, nauka i knizsnina" (Népi szellemi alkotások, tudomány és irodalom gyűjteménye) szerkesztősége is felemelte szavát.

3 A név nélkül megjelent felhívás, mely csakis a Szbornik alapítójától, Ivan Sismanovtól

4 származhatott, a továbbiakban így'folytatja: „Ha nincsenek is naplók vagy emlékiratok, megvan :

— mint mondottuk — kultúránk sok munkásának levelezése." És miután a Szbornik szerkesztőségének a rilai kolostortól sikerült megszereznie Neofit Rilszki érdekes levelezését, melynek közzétételét a folyóirat harmadik kötetében (Í890-ben) meg is kezdték, újabb felhívást bocsátottak közre a továbbra is névtelenül maradó Sismanov tollából: „Mindazon társaságok és magánszemélyek, kiknek birtokában a nép munkásaitól okmányok vannak, ... szintén hasonló készséggel hallgassák meg e jelen sorainkban hozzájuk intézett felhívásunkat." A Szbornik ugyanezen szerkesztőségi cikkében már „fényképek vagy képek" gyűjtéséről is szó van. Ez, a Közoktatásügyi Minisztérium részéről a Szbornikon keresztül elindított levéltári dokumentumgyűjtő akció annak 2 Mint a továbbiakból ki is fog derülni, itt csak a fővárosban, Szófiában uralkodó állapotokról van szó. A vidéken ugyanis szinte sehol semmiféle levéltári munka nem folyt. Nem végeztek ilyen munkát a plovdivi Nemzeti Könyvtárban sem, mely pedig egyidős a mai „Vaszil Kolarov" Állami Könyvtárral. Ezért, amikor általában levéltárügyről beszélünk, ezt főleg Szófiára kell érteni. A fennálló egyes ritka kivételekről az itt adott áttekintésben nincs szó, illetőleg csak futólag történik említés. 3 A felhívás: Szbornik... III. köt. 1890. 396—397. 1. 4 Sismanov Dimitrov Iván. 1862—1928. Neves bolgár tudós és közéleti személyiség. Az irodalomtörténet, folklorisztika és etnográfia terén működött. A bolgár újjászületés kiváló történésze.