Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

A bolgár levéltárak 1878—1951 165 a „nemzeti múzeumi gyűjteménynek" a javára folyt, melyet — mint írják — „á bolgár megújhodás múzeuma néven hamarosan külön osztályként lehet majd leválasztani".

5 A Közoktatásügyi Minisztérium azonban nem állott itt meg. A Szbornik ugyanezen harmadik kötetében, 1890-ben „egy külön önálló rovat" is nyílt, a célból, hogy „majdan az e csodálatos és fenséges korra vonatkozó összes okmányok archívumává váljék".

6 A Szbornik e különleges rovata az „Anyagok a bolgár megújhodás történetéhez" címet kapta és benne éveken keresztül nagy tömeg iratot tettek közzé. A bolgár levéltári anyag e legelső publikációinak értékét emelte volna annak közlése, hogy a közölt anyag eredeti szövege honnan származik, hol őrzik, valamint egyéb rá vonatkozó megjegyzések megtétele. Mindezek a Szbornikban közzétett levéltári anyagok legnagyobbrészt később a Néprajzi Múzeum mellett valóban létrejött „megújhodáskori levéltárba" kerültek, jelentős részük azonban a Szbornik szerkesztőségében, illetőleg a lap szerkesztőjénél, Ivan Sismanovnál maradt, kinek egész levéltárával együtt, mintegy tíz évvel ezelőtt végre a Bolgár Tudományos Akadémia Levéltári Intézetébe jutott. Levéltári anyagot gyűjtött a szófiai „Knizsnovo Druzsesztvo" (Irodalmi Társaság), valamint más egyéb intézmények is, melyekről később lesz szó. A felszabadulás utáni első évekből semmiféle levéltári tevékenységről sincs adatunk. Már említettük, hogy a szófiai Nemzeti Könyvtár olykor , kapott ajándékba levéltári dokumentumokat. A Könyvtár azonban ez időben mégis inkább könyvek beszerzésére és állománya gazdagítására fordított gondot, hiszen ez volt tulajdonképpeni feladata is. így ment ez a múlt század végéig. A lexéltári kutatások megélénkülésére és a levéltári anyagok gyűjtésének föllendülésére vonatkozó első adataink a jelen évszázad elejéről valók.

7 1903-ban ui. Pencso Szlavejkov,* aki ekkor a Nemzeti Könyvtár hivatalnoka volt, néhány fontos és értékes könyv megszerzése végett Tirnovoba utazott. Ott-tartózkodása során megtekintette a városháza levéltárát is, melyet „elképzelhetetlen rendetlenségben talált". Ennek ellenére jegyzéket készített az értékes levéltári anyagokról, melyeket magával is akart vinni Szófiába. A polgármester azonban úgy döntött, hogy a községi vtanács engedélye nélkül nem adja ki őket, s a terv meghiúsult. Ugyanakkor Szlavejkov megtekintette Kiiment metropolita

9 levéltárát is és javasolta a Könyvtárba való beszállítását. Ugyanígy 8 5 Szbornik i. h. 6 Uo. 395. 1. 7 A Nemzeti Könyvtár megalapításától 1930-ig folytatott levéltári tevékenységére vonatkozó összes adatot Veliko Jordanov „Isztorija na Narodnata Bibliotéka v "Szofija" (A szófiai Nemzeti Könyvtár története), Szófia, 1930, című könyvéből vettük. A megfelelő helyeken pontosan megjelöltük az idézett vagy felhasznált adatok lapszámait. 8 Szlavejko Petkov Pencso. 1866—1912. Kiváló tehetségű író és költő, a bolgár szépirodalmi nyelv nagy mestere és művészi alkalmazója. Számos realista szépirodalmi mű szerzője. Munkáinak tárgyát a bolgár népéletből és a bolgár nemzet forradalmi harcaiból meríti. 9 Kiiment tirnovói metropolita. 1841—1901. Világi nevén (Drumov Vaszil) mint író is ismert. Az egykori „Bolgár Irodalmi Társaság" (ma Bolgár Tudományos Akadémia) egyik alapító tagja, a bolgár közéletben jelentős szerepet vitt. .